Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 457 dúlása alatt a nép is szétszóródott s az erdőkbe menekült. 1606—1607- ben, mikor a béke némileg helyre állott, a nyomorult nép ismét visszatért régi fészkéhez s azt újra megépíteni kezdte, de vezetőik veszélyes pontnak tartották Herczeg-Szőllőst egy püspökség helyére nézve s azért 1606— 1607-ben Ráezkevén megtartott egyházi zsinaton Vörösmarty Illés fiát, ki magát Herczegszőllősi Gáspárnak nevezte : választották meg püspöknek ; Ráczkeve lett tehát a püspökség székhelye és Herczeg-Szőllős egyszerű senioratussá sülyedt, melyre seniornak Laskói Lőrinezet nevezték ki. Majd azonban Herczeg-Szőllős sem akarta tovább sinyleni elveszett hegemóniáját s már 1608-ban Laskói Lőrinezet olvassuk herczeg-szőllősi superintendensnek, kit Laskói János, utána Petrei György és 1641 táján Halasi Bálint követtek, mely időben ahhoz a mohácsi, pécsi, pozsegai és szigetvári megyék (comitatus) tartoztak. Vörösmarty Illésnek, Gáspáron kívül, még két fia volt: Mihály és István, kik Herczegszőllősi névvel éltek, azonban ezeknek többé nincs szereplésük Baranyában. Mihály fiatalon halt el ; Istvánt a tolnai egyházban találjuk. Mind e vallási epizódok csak mint álomképek vonulnak el az olvasó szemei előtt, mert e mozgalmak közepette újra megindult a harcz a keresztény és a török között, melyben egyik fél se nyertes, de vesztes mindig a haza földje. Még a béke se volt, mint láttuk, igazi béke. A keresztény részről a szabad katonák, a hajdúk és haramiák, mint Istvánffy nevezi; a törökök részéről az egyes bégek nem szűntek meg rablóhadjáratot vinni s azzal bekalandozni az idegen tartományokat. Olvassuk még a krónikában is 1587-ből, hogy Pécsett a császár húgának fia, Mahomed volt a bég, ki a szigeti basával együtt egész Regedéig rablásra ment. Zrínyi György, Nádasdi Perencz és Bathiány Boldizsár őket Sárkány-Szigetnél meglesvén, velük megütköztek s őket megverték ; mondja továbbá a krónika, hogy ugyanekkor Zrínyi szolgája, Prascsóczi Istmn, a pécsi béget elfogta. Az ütközetben a mohácsi Színén-bég is részt vett, ki elesett 2000 törökkel együtt szent Lőrincz napján ; e hírre a sárvári basát, ki az egésznek indítója volt, a török császár megölette. A pécsi bég 200-ezer forinttal váltotta ki magát, mit a krónika-iró Zrínyi György saját szájából hallott. A háború jó és balszerencsével járt egyik s másik részről, de az nem érinti Baranyát, mely akkor Törökországhoz tartozott, legfölebb annyiból, hogy a fölvonuló és visszatérő hadak mindenkor Baranyán, a rendes had- úton vonultak át. 1594-ben, addig, míg a török Magyarország fölső részein itt és ott viaskodik, Zrínyi György Kanizsáról kiindulva elfoglalta Ber- zenczét, az elveszett Segesdet, de Babócsát a nagy vizek miatt nem bírta megtá madni.x) Következő évben Zrínyi György és Heberstein Zsigmond megvették Babócsát is.2) Ezzel útjok megnyílott egész Baranyáig s tervbe !) Istvánlty Lib. 28. 383. — 2) U. o. Lib. 29. 409.
