Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
452 A MOHÁCSI VÉSZTŐL E levél tartalma fölötte érdekes ugyan, de a kérelem a kánonjognak éppen nem felel meg, mert az annyi, mint püspökséget kérni s így az, eltekintve a pécsi viszonyoktól, nevetséges tudatlanságnak tűnhetett föl Rómában s a pápa amúgy is elveszettnek s bizonynyal mit se jövedelmezőnek tartván e vidéket, a levélre nem is válaszolt s a katli. érdekek elősegítését ép a katholikus intézmények hátráltatták. E békeidőre esik az unitáriusok pécsi iskolájának föl virágzása. Ez iskolából kerülhetett ki Pécsi Simon, ki sok nyelvek tudója, Bocskay István titkára, Bethlen Gábor cancelláriusa volt, kit talán maga vitt volt el innen, mikor 1613-ban több napig Pécsett időzött. Pécsi Simon volt, ki a szombatosok felekezetét alkotta, melyet leginkább az unitáriusok követtek. 4) Ez iskola tanítói között foglalt helyet bogát! Farkas Miklós, a jeles magyar iró, ki 1582-ben jött Pécsre s itt több jeles munkát irt. Itt irta meg az erdélyi unitáriusok álláspontját, melynek végén azt mondja: „Irám az én kedves öcsém és különösen kedves barátom, Yálaszuti György kedvéért 1582. junius 22-én Pécsen.“ 2) Kobn Sámuelt3) mint korának egyik legjobb bebreistáját jellemzi. Azonban a török élet még se tetszett neki s már 1584-ben nem volt Pécsett, itteni létét énekli meg a 125-ik zsoltárban ekképen : Az maghintők, lia rossz földbe jó magukat vetik, Nagy bánattal sírva hintik, mért léteiét kérdik. De ha neki idő szolgál, nagy örömmel gyűjtik. Szép magunkat sírva hintők, hogy rabságba menénk, Az drága mag im jól termett pogány közt, hogy élénk, lm örömmel nagyobb részül szép hazánkba térénkA) Bizony, csak rabság volt pogány közt a pécsi élet. Tulajdonképen csak a töröknek virágzott, ez foglalta el a török város legnagyobb részét, míg a többi felekezetek nagy része a falakon kívül lakott s minthogy templomuk a mindenszentek temploma volt, leginkább e templom környékére telepedtek. A mindenszentek temploma előtt, a mai zidina-környékének helyén, hajdan apácza-monostor állott, melyről a XVII. század végén mint meredező romfalakról tesznek említést s csak a XVIII. század elején bontották le. Ez lehetett a reformátusoknak és később az unitáriusoknak kollégiuma. A magyar népség túlnyomó része a templom és kollégium vidékén és főleg a templomtól északra települt meg. A „pécsi disputatio“ szerént István pap egészen a Tettye táján lakott, mert mikor Skaricza és Válaszuti a Tettyére mentek, akkor látogatták meg István papot s tőle kijövet „legott kezde a két predicátor a magas hegyre hágni.“ Helytelen tehát, István deák lakását a templommal szemben ama házba helyezni, hol püspökségének kezdetén Radonay lakott. A Tettyéről lefolyó patak ez időben is malmokat hajtott, melyekről Gregorián Pál győri püspök is megemlékezik, elmondván, hogy van Pécsnek északi részén egy vizforrása, mely oly bő, hogy azonnal mintegy negyven malmot hajt.5) E malmok i) Horányi Mem. Hung. III. 76. — 2) Keresztény Magvető XV. 8. — ®) Magyar zsidó szemle IV. 339. — 4) Kor Magvető, 241. Jakab Elek. „— 5) Haas emlékirat 249.
