Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

437

A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG.

hallották a csata zaját, de Scander a sötétben nem tudta magát tájékozni s így a várkaput fölnyittatni nem merte. Kiket Zrínyi hadai le nem vághattak, a közeli erdőkbe menekültek. A hadi zsákmány, melyet ez alkalommal szereztek, igen nagy volt. Az ezüstöt nem is számítva, 17.000 aranyat találtak; úgy az aranynyal átszőtt ruhák, fegyverek, kardok s egyéb hadiszerek és ruházatok, melyeket magukra fölöltöttek, nagy értéket képviseltek. Hadi foglyot azonban keveset ejthettek.x)

Lehet, hogy Szulejmán elhatározására, elsőben Szigetvárt megostromolni, Zrínyi e hadi tette is befolyással bírt. mert a terv az volt, hogy elsőben Egert fogja leigázni, de Pótervárnál Zrínyi esetét megtudván, Vukovámál újra átjött a Dunán.2)

Pécs a török nralom alatt.

(Egykorú metszet után.)

A Drávának még akkcr nem volt Eszéknél állandó hídja, előre kellett, tehát gondoskodni, a nagy hadseregnek egy hajóhídon való átszállításáról, melynek építésével Szulejmán, Hamzsa béget bízta meg azzal a hozzáadással, ha azt el nem készíti, saját háza előtt véres karóra huzatja. Hamzsa elkezdte a híd építését, de a sebesen rohanó Dráva vize három ízben is elrontotta egy éjjel több napi munkáját. E hidak egyikét Eszék fölé, a másikat közvetlen Eszéknél építette Hamzsa bég, nem kímélvén semmi fáradságot a hid létesítésére. Meghallván Szulejmán, hogy a hid még se kész, csausza által aranynyal szegélyezett kendőt küldött Hamzsa bégnek utolsó intelem gyanánt, hogy a hidat haladéktalanul ké- i) Ivántfy XXIII. 290. — 2) Hammer III. 442.