Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
436 A MOHÁCSI VÉSZTŐL A történet nem jegyezte föl, vajon Dudich eljött-e újonan épült palotáját Szigetvárait megnézni, sem azt, hogy a kanonokok elköltözködtek-e Pozsonyból Szigetvárra, avagy annak végrehajtását fölfüggesztették s később már nem lehetett semmit tenni. Előkészületnek látszik lenni 1564- ben az is, hogy Baranyában a püspöki adó kérdését is rendezték. Azelőtt nagyon önkényesen kezelték azt ; most a püspöki javakat rendszeresen Íratták össze, mely jegyzék most is meg van s melyből látható, hogy a püspöki és káptalani javak tetemesen többet tettek ki, mint a mennyit azelőtt kaptak, s ha Szigetvár akkor el nem esik, a püspökség a török uralom mellett is, ha régi fényére visszavezethető nem, de legalább helyreállítható lett volna. Ugyan 1564-ben halt meg Ferdinand, kit az uralkodásban fia, Miksa, követett. Ennek Dudich még kedvesebb embere volt mint atyjának s nagyhamar egy kényes megbízással tisztelte őt meg, melyet Istvánffy irt le. ) A király nővére, Katalin, igen rossz viszonyban élt férjével, Zsigmond lengyel királylyal s Miksa, Dudicliot küldte ezek kibékítésére ; mert bírta a nyelvet s magas méltósága küldetésének súlyt kölcsönzött. A békéltetés nem sikerült, Zsigmond engesztelhetlen maradt s utóbb se lehetett mást tenni, mint Katalint haza hozni. Az idő alatt (1566.), míg Dudich egy másik küldetésben Lengyel- országból Augsburgba ment, Szulejmán nagy haddal jött Magyarországba, hogy itt megkezdett művét, Magyarország meghódítását, mely élte ezélja volt, befejezhesse. Hadi terveihez tartozott, Szigetvárat megvenni. Ennek megostromlására indult legelőbb. Istvánffy állítása szerént főképen azért, hogy Zrínyi által Siklóson elkövetett dolgok miatt boszut álljon. Mikor Szulejmán, Musztafa boszniai béget Budára rendelte, neki Arszlán meg- öletését megparancsolta, egyúttal Arszlán helyettesét, Mohamedet, kit a törökök quilergi basának neveztek, boszniai béggé rendelte ki : Budáról távozván, Siklósra ment és nem a várba szállt, hanem a külváros előtti földeken vert sátort 300 lovasával és mint átköltözködő, sok málhájával. Scander, a vár főnöke, figyelmeztette őt, hogy ezzel veszélynek teszi ki magát, mert Szigetvár nincs messze, Zrínyi nem egyszer véres kitöréseket szervez ; de mivel esős idő volt s csak egy éjét akart Siklóson tölteni, megmaradt elhatározásánál. Zrínyi épen akkor 1000 gyalogost és 500 lovast küldött ki Alapy Gáspár és Paprotovics Farkas vezérlete alatt, kikhez a babócsaiak is csatlakoztak Verehélyi Mihály vezetése alatt abból a czélból, hogy Pécset pusztítsák tűzzel vassal s Szulejmán jöveteléről szerezzenek biztos adatokat. Ezek Bissére érvén (hol a Pécs, Szigetvár és Siklós közötti utak találkoztak), hatalmas zápor eredt meg, de egyúttal ismerős földművestől vették a hirt, hogy Quilergi basa kevesed magával Siklóson táboroz, elhatározták ennek megtámadását s jóval hajnal hasadta előtt a félálomba merőitekre törtek ; a viadalban Mohamed karja levágatván, elesett, fia pedig a vár felé akarván menekülni, a vár-árok vizébe jutott, honnan az ellenség ki nem eresztette s megfúladt. A várbeliek l) l) LXXIV. p. 511.
