Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
434 a mohácsi Vésztől hogy nőmi képe maradjon a káptalannak, Pozsonyban egy pécsi káptalant alapított, bár úgy látszik, csak kevés taggal s azoknak adta át a káptalani jövedelmet. Még a pápa megerősítése előtt pásztorlevelet intézett püspöki megyéjéhez s ennek töredéke most is meg van, *) melyet, tekintettel arra, hogy a baranyai viszonyokat nem ismerhette, elég jó szellemben irt meg. Továbbá kiadta Lirmensi Vincze művét magyar nyelven az eretnekek ellen 1561-ben, mit a trienti zsinatban is fölemlített. Nevezett iró még Theodosius s Valentinian idejében élt, művének élét tehát az arianusok ellen fordította s ekkor már az unitáriusok tana virágzott Baranyában. Draskovich kedves embere volt Ferdinándnak. V. Károly halála után ő kísérte a királyt Augsburgba s míg Károly fölött a halotti beszédet Mlodrucius biboros, Mária (II. Lajos özvegye) fölött Draskovich tartotta. A trienti nevezetes zsinatra Ferdinánd, mint személyének helyettesítőjét, a pécsi püspököt küldötte; a zsinat 1562. év január 18-án kezdődött. Itt nem mint a császár küldötte (orator caesaris), hanem a magyar király követe nagy szelepet játszott s bár azzal az utasítással bírt Fer- dinándtól, hogy a protestánsokat illetőleg az engedékenység végső határáig kell elmennie, mégis azok a püspökök, kiknek vidékén a reformáczió szikrája még tüzet se fogott s így e mozgalmak s azok indító okait közelebbről nem ismerhették, leszavazták s így Ferdinánd és Draskovich átalakítási eszméi nem nyerhettek megtestesülést. Draskovich még a trienti zsinat alatt zágrábi püspök, majd kalocsai érsek s utóbb biboros lett. Követte őt a püspökségben a nem kevésbé tudós Dudich (íbardelatus) András, korának égjük leghíresebb férfia. Mellékneve de Horehoviza, mely előnév valószínűleg a verőczemegyei Orohoviezának felel meg (meljr a XV. században még Raholcsa névvel szerepel), tehát i 1 lyr-származásu anyja a velenczei Ibarde.llata-család tagja, miből neve teljesen megmagyarázható. Buda mellett'született (valószínűleg Váczott), nagybátyja, Ibardellati Ágoston váczi püspök volt a nevelője korán elhunyd atyja heljrett. Dudich tanulmányai után külföldre ment a görög és héber nyelv elsajátítása végett; az olasz nyelvet beszélte. Bejárta egész Európát, az udvarokat meglátogatta, tudósokkal érintkezett, több könyvet irt, végre budai préposttá s 1561-ben linnini püspökké lett. Ekkor vett részt, mint a magyar papság küldötte, a Csanádi püspökkel együtt a trienti zsinaton, ki a következő évben elhalván, ezt a püspökségbe követte s mikor Draskovich a zágrábi püspökséget kapta: Ferdinánd 1563. év szeptember 4-ón pécsi püspökké nevezte ki. A trienti zsinaton Dudich öt beszédet tartott, melyek különös figyelmet érdemelnek. E beszédek töredékeit Sámuelffy Loránd tartotta meg „De vita et. scriptis Dudithi“ czímü művében. Dudich is ama véleményében volt kinevezése alkalmával, hogy Pécs és Baranyának a töröktől való i) Koller VI. 50.
