Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
À TÖRÖK KIÛZÉSÊI& 42Ó Baranyában Horváth Márkó is, Szigetvárnak várnagya, ki a szekcsői Herczeg-család magvaszakadtával, 1557. év április 22-én azok birtokait adományba nyerte Ferdinand királytól ; ezek : Kőszeg (Battina), Herczeg- Szőllős, Duna-Szekcső, a két Harsány, két Babócsa, Szántó, Egerszeg, Nagyfáin; továbbá Ivessereő Mihály birtoka : Old, Yiszló, Gforseh, Kecskemét, Emély (Yéménd), Eszék, Gyubarth, Bozogh (Bozokfalva), Ispotály.1) Volt, e kívül igen sok oly birtok, melyet Horváth Márkó haszonbérben és zálogban bírt, mert a legjobb alkalma volt az urasági követelések behajtására. Nagyobb birtokosként jelentkezik Henyei Miklós, Hale és a régi Henye vidékén, kiről az 1542-iki összeírás nem emlékezhetett meg, mert e vidéket akkor már a török bírta. Az egy-két falu birtokosaiként az adóívekben fülemlíttetnek a következők, u. m. : Bosnyák Márton, Bika András, Bödör Kristóf, Dezső, András, Ezpetey Balázs, Geszti János, Kesás Ferencz, Kosár (Kozár) Mihály, Literáti Adám, Mihály, Vitus, Móricz és András, Ország Kristóf, Ormándy Pál, Pestiney Boldizsár, Radován Jakab, Sár- kándy Pál, Ujlaky Sebestyén, Vajda Pál, Szekcsői Máté és a Zrínyi grófok, kik Szent-Lőrinczet és a hozzá tartozó uradalmakat bírták. Kisebb nemesek (de nem az egytelkesek) bírták Tésent, Tengerint, Szt.-Istvánt stb. Ezek közül Kesás, Bornemissza Dezső, Istvánffy, Baksay, Ormándy • és Sarkandy-családoknak találunk nálunk százados nyomaira ; a többi Baranyára nézve jövevénynek tekinthető. A Radován és Pestiney nevek azt engedik gyanítani, hogy ezek Valkó- és Kőrösmegyéből menekültek hozzánk. A mi a községeknek Szigetvár föntartására szolgált adóját illeti, az tetemesen magas volt. Ugyanis épúgy fizettek tizedet az uraságnak is és pedig a búza, zab, köles, répa és bor után ; e kívül munkaváltság czímén is tetemes összeget, mely a királyi dikát sokszorosan fölülhaladta. Csak egy községet említünk példaképen : az elpusztult Csukmán (Csokma) három telkes és két kisházas volt; ezek 1558-ban 25 frtot fizettek s bornál egyéb terményük nem lóvén, 52 köböl bort, míg királyi dika csak négy porta után járván, ezt 20 dénárral megtoldváu, az összeg 4 forint 80 dénárt tett ki. A fizetés megállapításánál egy exaktort bíztak meg, ki a census mikénti fizetésére nézve, minthogy vármunkálat teljesítésére szolgált, a viszonyok szerént megalkudott; így történt, hogy a községek nem egyszer szalonnával, vagy élő disznóval fizettek. Gyakran történt, hogy a község bizonyos évi átalánynyal az összes fizetésekre nézve kiegyezett, különösen a Belköz községei szerettek így cselekedni. A baranyai török alattvalók megadóztatása a magyar állam, a király s uraságok részére, épen nem lehetett kedves a török államhatalom előtt. Ez csak úgy volt keresztülvihető, hogy Baranya hódoltsága nyugati hadárain állott Szigetvár erős vára s az Ferdinand kezén volt. Főtörekvése volt tehát a töröknek, Szigetvárat hatalmába keríteni, tudván, hogy ennek clestével a magyar állam s uraságokkal való sűrűbb i) Koller V. 355.
