Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
422 A MOHÁCSI VÉSZTŐL síkosét. Korcsmájukat, a sanikliancl (keresztény vigadó) 7—8 hóra adlak bérbe 10.000 akcse bérért. Jövedelmet hoztak a kincstárnak a vásárok is, hol maga a vásártér volt megadóztatva. Pécsett, úgy látszik, állandóan vásár volt; a vásártér jövedelmeit hónapról hónapra jelezték, időnként különböző összegekben, miből látható, hogy az árúforgalom legnagyobb volt júniustól kezdve s novemberig fokozatosan növekedett : 1560. év áprilisban a vásártér csak 76 akcsét jövedelmezett, novemberben 1956 akcsét. Nem csoda tehát, ha az akkori s későbbi irók Pécset mint nagy török kereskedő várost ismerik. E kívül vásárok tartattak Tomba (?) faluban, Szekcsőn, Dombón, Görcsönyben s úgylátszik, minda helyeken, melyek a törökök idejében városok voltak, mi épen egyik megkülönböztető jel volt a falutól. Voltak még egyéb adózások is különféle czírnek alatt, melyek részben érthetetlenek, illetve még megfejtésre várnak. — Volt kilenczed jövedelem, melyet hogy mi után szedtek, nem tudható ; ‘) találunk azonban lókilenczedet, mindkét esetben az eladási árból, vagy eredeti értékből levonások vannak, melyek az értékesítés költségeit képezik. Legkeservesebben esett azonban, melyet a török defterek nem említenek, hogy a török, bizonynyal nem állami rendelkezés folytán, gyermek-tizedet is szedett, hogy janicsárokat neveljen. Egykorú iró azt mondja, hogy Boszniában s Ráczországban egész falvak voltak, melyeket magyar foglyokkal népesítettek be.2) Végül meg kell említenünk a ..Bejt ül mal“ jövedelmet, melyet a kincstár a hagyatékok után szedett. 1360-ból tizenhét, 1564-ből huszonöt, 1570- ből tizennyolez s 1572-ből nem egy ily hagyaték följegyzése maradt fönn. E hagyatékok részletezve vannak s világosságot vetnek az akkori viszonyokra és értékekre. Közlünk belőlük néhányat. Divane Achmed hagyatéka, ki 1564. év márczius 22-én halt meg: egy ócska farkasbunda 140 akcse, egy kék dolmány 175 a., egy pár papucs 4 a., egy bozdugan 136V2 a., egy takaró 5 a., egy ing 25 a., egy kard (sis) 40 a., egy zabos zsák (csanta) 10 a., egy igás ló (bargir) 398 a., egy ócska nyereg 81 a., egy kék nadrág (csakir) 52 a., sarkantyus csizma 4 a., összesen 980 akcse; levonandó szidsill (irásdíj) 9 a., deltaldíj 22Va a., temetés 180 a., marad 775 akcse. Erzsébet hagyatéka. Meghalt 1584. év szeptember 7-én. Egy ágy 52 a., láda I6V2 a., pokrócz 22V2 a., gyapjú takaró 123'/2 a., két ezüst tű 23V2 a., ing 20Vs a., lepedő 12 a., prémes fölöltő 125 a., kék szoknya 121 a., törülköző 2V2 a., ing 12 a., két fölöltő 12 a., őv 70 a., egyebek 1702 a., melyből 1442 akcse maradt. Boros Albert hagyatéka. Meghalt 1564. év márczius 9-én. Apróságok 14 a., két csöbör 14 a., hordó I2V2 a., másik hordó 32 72 a., szőllőskert 1250 a„ két ócska láda 4 a., hordó 28 a., másik hordó 35 a., még egy hordó 51 a., ebből levonva a szidsill 8, a deltái 30 a., marad 1326 akcse. 0 II. 256. — 2) Földváry, Szegedi Kis István 140 lap.
