Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
416 A MOHÁCSI VÉSZTŐL sének hire fölöttébb megörvendeztette s visszatértéig Pécs városát Casson őrizetére bízta.“ A két iró ez előadásából látható, hogy Pécset ez alkalommal egymás után négyszer rabolták ki : először Várallyi Stanislaus elvitt a templom kincseiből a mennyit csak bírt s erről soha senkinek el nem számolt, utána a fegyelmet vesztett katonaság, azután Casson s végre Szolimán 8000 tatárja következett. Találóan Írja le a pécsi állapotokat Szerémi1) ama jelenetben, mikor a pécsiek fölajánlják a várost Szulejmánnak. Szulejmán Siklós bevétele után Pécs felé lovagolt; mikor a szegények meghallották, hogy ellenük tör, ajándékokat gyűjtöttek össze, t. i. ennivalót s azt Mohácsra vitték a táborba. Szulejmán megkérdezte : Hová valók lennének ? — Feleltek ; Pécsiek. —• Hallom, hogy ti fenségem ellen forrongtatok ! — Ne higyjed felséges urunk — feleiének azok — mert kevesen vagyunk a városban, mert a többiek messze ellovagoltak tőlünk. — Mond a császár : És miért futottak, hisz én kegyelmes uruk voltam nekik ? — Feleiének : Kegyel- mességed ! ha meghallják fölséged kegyelmét, százával fognak haza jönni s hamarább, mintsem elhihetné fölséged. — Kit akartok tehát tőlem, hogy uratok legyen ? — Legkegyelmesebb urunk, senki se tetszik nekünk úgy, mint Casson vojvoda. — Legyen a 1i akaratotok. — Es mindegyik polgárnak 25 aranyat ajándékozott az élelemért. így rázták le a pécsiek gondjaikat Szulejmán előtt. Stella igen röviden érintve az esetet, csupán azt mondja, hogy a pécsiek a török sereg nagyságától megijedve, inkább a futásban, mint a védekezésben kerestek oltalmat, csupán az egyet említi meg mint általánosan elterjedt hirt, hogy a török (valószínűleg a kiküldött tatársereg) három napig állt a város falai előtt s cseltől tartva, nem mert belépni. JoviuS Pécs elfoglalásáról egy szóval sem emlékezik meg. Annál föltühőbb tehát Várallyi Stanislausnak két levele, melyet Koller közöl.2) Az első a föntidézett 1543. év márczius 5-iki, melyben azt mondja : Pécs várának semmi őrsége nincs (praesidio destituti). A másik levél julius 28-án, tehát Pécs elfoglalása után kelt, melyet Veszprémből intéz Nádasdy Tamáshoz. E levélből látjuk, hogy Stanislaus javaira és fejére a kormány szabadságot adott; ez okból úgy védekezik, hogy ő a védelemhez szükséges segélyt többszörösen kérte, de meg nem nyerhette, saját csekély számú gyalogságával pedig mire mehetett volna V s ezeket se bírta visszatartani, hanem futásnak eredtek ; védi tehát magát, mert inkább akar meghalni, mint gyalázatban élni. Annyi bizonyos, hogy Stanislaust 1544. év deczember 16-án szepesi prépostnak nevezték ki; ekkor már fölszentelt volt és 1545-ben egyházi zsinatot tartott s Koller által közölt sírirat szerént meghalt ugyanott 1548. év április 22-én.3) Pécsnek 1543. év julius 20-án történt elfoglalásával kezdődik a török r) De perditione R. H. 386. — 2) y. 284, 287. — 3) Koller 314.
