Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
302 ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL meg másfél hónappal később Lajos holttestét s csak a temetésen nem volt jelen ; de Máriának se volt oka Czettricz ellen föllépni, mert ha azt gondatlanság terhelte, könnyű lett volna eltitkolni, mint meg is tette, ha Szeréminek van igaza; ha pedig bűnös nem volt, úgy nem kellett neki bűnhődnie. Szeréini előadása tehát egészében és önmagában is olyan, hogy arra a történetirónak még az esetben se szabad támaszkodnia, ha, mint a jelen esetben, az ellentétes állítás hemzseg az ellenmondásoktól. Egyetlen hely van a történet lapjain, mely Szerémi állítását támogatni látszik. Veran- csics Antal törökországi követségében dunai útját megírván, azt mondja, hogy: „az éj több veszélyt és félelmet szerzett a Dunán, mint a nap, de Isten segítségével átestünk Bátán, hajdan a szent vértől és Mohácson, Lajos király csatavesztéséről nevezetes helyeken, melyeket nem is láttunk.“ (Auspice Deo illaesi evasimus Batha olim sacro sanguine, Mohacio Ludo- vici regis clade memorabili minime viso.) — Verancsics a bátai szent vért itt határozottan Lajos királyra vonatkoztatja, mintha csak azt mondaná, hogy Mohács Lajos csatavesztéséről, Báta pedig véres haláláról emlékezetes. De Verancsics e szerént kétféleképen ir : magyar nyelvű műve szerént, Lajos egy fokban a sárba vész, latin szövegében pedig Bátán véres halállal múl ki. Lajos halálának kérdése az utóbbi időben is vita tárgya volt, mert Szerémi két előadását két személytől származónak tekintvén, ezzel Lajos megöletését két történeti forrás bizonyította volna. Ez állítást Szeréminek eredeti jegyzései czáfolják meg, mely ugyanama kézzel s irálylyal lévén Írva, csak egy forrásnak tekinthető. Nincs tehát most se több bizonyíték mint előbb s Szerémi adataival szemben még mindig állanak Jászay Pál szavai, hogy a kérdés „homályban fekszik és későbbi fölvilágosításra vár.“ Mielőtt e kort bezárnék, pár szóval meg kell emlékezni a Mohács terein elhalt pécsi püspökről. More a gyászos kimenetelű napon, Brodarics előadása szerént, a zágrábi s váradi püspökkel a királyvezérelte sereg jobb szárnyán foglalt helyet. Istvánffy szerént, halálos sebektől borítva hagyta el a csatateret s az út mellett lévő sűrű bokrok és tövisek között rogyott össze s ott meghalt. Borbélyja, ki a veszedelemben bajtársa volt, ágakkal s gályákká! födte be testét, melyet az ellenség távozása után megtaláltak s tisztességesen eltemettek; míg a borbély az ezer aranyat, melyet a haldokló zsebében talált, megtartotta. Ez volt, úgymond Koller, More Fülöp vége, a balsorsnak pedig, mely Pécset megtépte, a kezdete.
