Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

390

ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL

Tomoryért szaladt. A halált lázadás követi az éjben s Lajos holttestét a Csele faluhoz viszik s ott lámpafénynél sírt ásva, eltemetik.

Bár Szerémi történeti dolgozatával közel áll a lefolyt eseményekhez s mondja, hogy a király holttestét Fehérvárra hozván, két társával ő is lerándult oda Budáról s látta Lajos tetemét, azon a három sebet, mely látható volt, hogy cseh karddal szúrták át, mégis Szerémi által előadottakat nem tekinthetjük történelmileg bebizonyított valóságnak.

Wenczel véleménye szerént, Szerémi dolgozatában csak azt lehet teljesen valónak tartani, miről maga mondja, hogy látta. Mint valóságot kell föltételeznünk, hogy látta Lajos holttetemét, látta a rajta lévő sebeket, mert maga mondja : „tali modo ego vidi. . . tres fixuras super corpus ejus“, de hogy e szúrások minőségét szakértelemmel megállapíthatta volna, azt az iratokból kivehető fölületessége és durvasága kétségessé teszik. És habár a testen lévő szúrások engednek is arra következtetni, hogy

Lajos nem a vizben fúladt meg, mégis halálának minőségét döntőleg ez meg nem állapítja.

Szerémi forrásáról csak pár szóval emlékezik meg: „Mi csak titokban tudakoltunk utána (t. i. ő és társai Lajosnak fehérvári temetése alkalmával) és nekünk nem volt szabad másoknak elmondani János vajda miatt, de tudjuk, hogy igaz az, mert így mondta el azt egy katona, János halála után.“ *)

Nem mondta el tehát Szerémi, ki beszélte el neki Lajos halálát; olyantól hallotta-e, ki jelen volt, vagy csak a Fehérvárott elterjedt híreket szedegette össze, minők ily alkalommal mindig szoktak fölmerülni ; holott ha tényleg félt valaki János királytól, e félelem oka János halálával reá nézve is megszűnt s általán nem lehetett oka elhallgatni azok neveit, kiktől hírét merítette. l

l) Szerémi könyvét ugyanis csak 1544-ben irta.

A mohácsi csata emlékére vert érem.

Előlapján II. Lajos és nejének arczképe. A l'ölirat magyarra fordított szövege : Lajos, Magyarország és Csehország stb. királyának és Mária királynénak, a legkedvesebb feleségnek és Flandria kormányzójának (képe).

Hátlapján a mohácsi csatát ábrázoló kép. A fölirat magyarra fordított szövege : Lajos, Magyarország és Csehország királya, húsz éves korában, a törökök ellen kevés övéivel Mohácsnál csatát víván, elesett 1526-ban.