Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
380 ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL A török hadak fölvonulása csak lassan történvén, a magyar hadak már az előző két napon apró elő csatározásokban küzdöttek, a mi győztesen folyván le, bátorságot öntött a magyarokba. Ezt Yerancsics is megemlíti, hogy „Hetfün, kedden, szerdán délig a terekek nagy liarezot adá- nak“. ') Török források ezeket nem említik. A csata tervét a magyarok részéről, Istvánffy szerént, Gnonieni Leo- nárd, Bakics Pál és Radies Borics készítették ; a török részről Cliosrev bég és Ibrahim basa állapították meg, melyet Szulejmán helybenhagyott. A magyarok terve, úgy látszik, csak a fölállás körül mozgott; több egymás után álló vonalak sorrendje volt a kérdés, melyekből a király s az ország főurai az utolsó vonalon állottak ; a harezmodor a régi maradt, t. i. a heves roham. A török haditervbe fölvették, hogy Báli bég 4000 lovassal (Hammer szerént) a hadtesttől már Gétánál elválván, Bácsfa felé indíttatott az ellenfél bekerítésére, továbbá szervezték a hátvédet Gétánál és Cliosrev bég előadása után megállapították, hogy a magyarok szokott első heves rohamát át kell engedni törni s azután oldalt kell fogni őket. Szulejmán csak dél felé érkezett a csatatérre, hol hadi tanácsot tartottak s végleges megállapodások után elfoglalta díszbe öltözködve, a dombon neki emelt trónt. Hol volt a hareztéren e domb, nehéz megjelölni; bizonyos, hogy Pecsevi volt rajta, sőt fölemlíti, hogy ama helyre a budai Begier bég, Hamsabég, évek múlva, nehogy feledékenységbe menjen, kösköt építtetett és egy kutat ásatott, mihez Hammer hozzáteszi,2) hogy ez a helyszíni szemle alkalmával megerősítést nyert,3) mert a földvári puszta közepén még meg volt a domb, melyen Szulejmán sátora állott, innét a puszta mai neve Sútoristye a török Tesadirből s a domb alján lévő kutat is akkor török-kutnak hívták. Udvar fölött, a mohácsi országút keleti oldalán fekvő s mintegy öt ölnyi átmérővel bíró, 4—5 méter magas gömbölyű domb, mely a katonai térképen „Türkenhügel“ jelzéssel fordul elő, semmikép se lehet az a pont, honnét Szulejmán a csatát végignézte, mert arról a csata terét, bármelyik csatavonalat fogadnánk is el, belátni nem lehet; a csatarendnek egészen végén állott s rajta épület nyomai nincsenek; teljesen az akkori mocsár partján áll, melybe be is szakadozott. A dombocskát hajdan erős sáncz vette körül s minden valószínűség szerént egy földvárat képezett, melyen később tán, vagy előzőleg is valami őrszemnek volt állandó tanyája. Látható ilyen Pécsvárad alatt délnyugatra is. Az ütközet azzal kezdődött meg, hogy a magyarok észrevevén jobb felől „a völgyből“ a törökök előnyomulását, kiket a irók Báli bég élő- csapatainak gondolnak ; a király maga mellől Ráskay Gáspárt küldte ki azok kikémlelésére, esetleg elriasztására. De ekkor a török had már föli) II. 22. — 2) III. 636. — *) 1828-ban.
