Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL 370 orré nézve a legközvetlenebb tudomásokkal bírunk ; e közvetlenségnek hibája, hogy a leiró harczi dolgokban járatlan lévén, tárgyát bár híven, de nem szakszerűen adta elő, ezért bár Sambucus 4) igen erősen támadja meg, hogy ő (Sambucus) szégyenlené magát, ha ily oktalanul (imprudenter) az előtte ismeretlen dolgokat leirva, napvilágra bocsájtani merészelte volna és ezzel korábbi történetírók előtt Brodarics tekintélyét igen megcsorbította; mégis hü ecsetelése leghívebb útmutatója a helyi tájékozásnak. () volt az, ki Duna-Szent-Györgyről, hol a Mohács felé menő haddal a. király környezetében volt, a királynénak ama szavakat irta a. harezvágyó sereg könnyelmű büszkesége ellenében: „Higyje meg felséged, hogy minden késő s bármit mondjunk, a végső veszedelemben vagyunk.“ Róla, mint később pécsi püspökről, alább emlékezünk meg. Utána a prépostságban Macedoni László következett;2) Baranyából származó egyén, kinek birtokai Bozsok vidékén voltak s ki az akkori idők történeteiben jelentékeny szerepet játszott. 17. Lajos, mikor Szúlejmán első ízben közeledett ellenségként hazánkhoz, 1521-ben, csekély hadával Mohács mezein időzött. Szabács és Nándorfehérvár eleste megrémítette az országot s beteggé tette az amúgy is gyengélkedő királyt. Állítólag a jelenlévő Szathmávy- és Szalkqynak keserű szemrehányásokat tett, hogy nem adtak mellé oly kormányzót, ki a hazát megvédené ; sem őt ilyesmire nem tanították. Az udvari párt nem a maga tétlenségében, hanem a védők gyávaságában látta a hibát s a Mohácson tartott tanácskozások alapján Héderváry Ferencz és társai fölött kimondták elkeseredésükben a hűtlenséget s javaik elvesztésért' ítélték őket; ez Ítéletet azután a Budán tartott országgyűlés'megerősítette. Már ekkor is két dolog hiányzott 11. Lajosnál ahoz, hogy az ország végveszélyét megakadályozhassa: a királyi tekintély és a pénz. A mohácsi vész évében, mikor azt tervezték, hogy országgyűlést, hirdetnek Pécsre vagy Szegedre, mely közel van a török betörésekhez, fegyverre szólítandó a nemességet: a király Burgis pápai követ előtt úgy nyilatkozott, hogy jobban fél ezektől a törököktől Magyarországban, mint a törökországiaktól,3) mert a király eljátszotta, illetve elmulatta végleg tekintélyét a nemzet előtti Pénze soha se volt. — 1524-ben a király Ivessereő Mihály boszniai püspököt (ki szintén baranyai származású) és Szerecsen János főajtónállót bízta meg a régi pénzek beszedésével s új pénzveréssel, valamint azzal, hogy Eszéken pénzverőt állíthassanak4) s a veszedelem közeledtével, 1526. július 21-én kiadott diplomában a király a pápa beleegyezésével az egyházak ezüstjének beszedésére adott utasítást; bevették ekkor a pesti minoritáktól szent Gerard ezüst koporsóját, Budáról 630 régi forintot s az 500 aranyat, melyet Ujlaky Lőrincz Kapistrán János szentté avatásának költségeire tett le.5) Azonban a viszonyok oly rosszak s az udvar oly léha volt, hogy Burgis pápai követ i) 772. L — 2) Pray Hierom. II. 389. — 3) Mon. Vat. II. I. 345. — *) Koller V. 79. — 5) Koller V. 136.
