Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 36Ő történt, hogy néha a királyi udvar teljesen étel nélkül s a pinczék bor nélkül voltak s a király néha kénytelen volt ebédjét máshol kikoldulni. Láttam Budán, mikor az udvari szolgák György pécsi püspök házába mentek néhány üveg bort kérni a király ebédjéhez. A püspök kérdezte, nincs-e a várban bor, mire felelték, hogy egy csepp sincs. A püspök fölháborodva a királyhoz ment s a quaestort hivatva, a király előtt a legkeményebb szavakkal illette, hogy állását azonnal hagyja el és a saját pinezéjéből több hordó bort azonnal a várba szállíttatott.“ Szathmáry György, kit egyébként Oláh Zathmariusnak, Istvánffy pedig Sacmariusnak ir, habár bizonynyal nagy fényűzéssel építtette is pécsi palotáit, mégis kevés időt tölthetett el Pécsett. A XV. század végén veszprémi, utóbb nagyváradi és 1500. decz. 10. óta pécsi püspök. Pápai kinevezési díját (3300 irtotJ 1506. februárban fizette ki. Korábban Zápolyay István nádor, öt társsal, gyermekei tudorának rendelte. Pécsi püspöki széke elnyerésekor viceeancellár, később valóságos cancellár lett. Hivatalaihoz kell sorozni azt is, hogy Baranyavármegye főispánja volt.x) Az ő főispán- sága inkább tiszteletbeli állást képezett s Lehoczky állítása szerént, innen kezdve egész a török hódoltságig (1512.) a püspökök voltak a megyének örökös főispánjai, mire vannak történeti nyomok;2) mégis a nélkül, hogy főispáni hivatalos tevékenységüknek nyomát lehetne fölfedezni. Már korán hozzászokott az udvari légkörhöz s megnyerő modora, esze s tudománya által oly kedvelné tudta magát az udvar előtt tenni, hogy II. Ulászló első gyermekének, Annának keresztszülői : Szathmáry György, akkor (1503.) még nagyváradi püspök, az akkori pápai követ, a velenczei köztársaság és Ujlaky Lőrincz voltak.3) Alkalma nyílott tehát Szatlimárynak, korán eltanulni minden udvari intriguât, sőt ő maga lett annak legszellemesebb vezetője. Politikai szerepéhez tartozik 1506-ban bécsi útja a Miksával való egyezkedés tárgyában. Szatlnnáry György legnagyobb szerepét azonban a nagyratörő Zápolyay-nsalAd ellen nagy ellenszenvet tanúsító működésében játszotta le. Tudjuk, hogy az ifjú Zápolyay János már 1510-ben megkérte Anna királyleány kezét II. Ulászlótól, ki hét éves alig volt, mi ugyan nem sikerült, de sikerült egy másik terve a Zápolyayaknak, az, hogy a szép Zápolyay Borbálát Zsigmond lengyel királvlyal jegyeztették el. Ulászló beleegyezéséhez, Szathmáry tudtán kívül, a király gyóntató- ját használták föl titokban s mire Szathmáry a tervet megtudta, bár a királyt ekkor más véleményre bírta, az eljegyzést és házasságot többé meg nem akadályozhatta. Szathmáry igyekezett a kudarezhoz jó képet vágni s az 1512. év február 8-án tartott nászra Borbálának, egykori gyámleányának, két követ által drága ajándékokat küldött. *) A Zapo/yay-család átlátott a szitán s megkezdte ellene fondorkodásait, a nélkül mégis, hogy a püspököt megbuktatni sikerült volna. i) Lehoczky Stem. I. 144. — üj Koller V. 207. — a) Századok 1877. 822. — *) Ist- vánlTy IV. 00.
