Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
280 A TATÁRDÚLÁSTÓL ezután jogot nyertek arra. Ellenben a Nekte-féle területre (possesio) a priort záros határidőre jogának okiratos igazolására utasították.4) Itt a Puchruch alatt valószínűen a Pökörök lerülete, Nekte alatt az akkori Nekcse értendő, melylyel e kerületek területei némileg megállapítva látszanak lenni. 1348-ban, miután Szepesmegye csak Károly és Lajos királyok alatt kezdett népesülni s miután egy püspökség alapítása szükségessé vált, Kelemen pápa által javaslat tételére a pécsi püspököt, a groni és visegrádi apátokat küldte ki,2) mely megbízatást azonban Miklós püspök a többi kiküldöttre hárította. A pécsi püspöki könyvtárban őrzött, 1499-ben Velenczében nyomatott misekönyvben 1351-ről följegyzés olvasható, mely szerént ez évben hozta Pécsre szent Livinius püspök és vértanú ereklyéit tisztelendő Miklós úr, pécsi püspök annak történetével, legendájával együtt Flandriának Gandan nevű városából, melyet közönségesen Genth-nek neveznek 3) Szent Liviniust a római martirologinm november 12. napján említi s Baronins jegyzéke szerént 033 körül élt és S. Bavo monostorában, Gan- daviában temették el. A kérdéses későbbi keletű misekönyv szerént, úgy látszik, szent Livinius Genthben a benczések monostorában nyugodott (a latin szöveg e részben tökéletlen), mégis 1355. szept. 15-én VI. Incze pápa által kiadott bullából arról győződünk meg, hogy Miklós püspök a várban a bol- dogságos szűz tiszteletére egy kápolnát építtetett s arra a hivatkozott bullában búcsút nyert4) s ide helyezték volna utóbb az ereklyéket. E kápolna meglehetős nagy lehetett, mert abban nyolcz oltár volt, melyeket a bulla egyenként nevez meg, u. m. : szent László, szent István, szent Imre, szent Márton, szent Livinius, szent Dorottya, szent Erzsébet és szent Magdolna tiszteletére, miből Koller azt következteti, hogy ez ereklyék a kérdéses templomban voltak elhelyezve annál inkább, mert ő építtette a kápolnát, ki az ereklyét hozta.5) Bizonyos, hogy e vértanú ereklyéi a misekönyv nyomtatásakor, 1499- ben, tehát 27 évvel a mohácsi csata előtt, még megvoltak s a török inváziónak estek áldozatul. E kápolnáról, Koller szerént, Oláh (I. 8. 3. §.) következőleg emlékezik meg: A székesegyház északi részén van az aranyos szűznek társas kápolnája, hol Miklós néhai pécsi püspöknek, a püspököknek valódi pél- dányképének, koporsója látható, rajta fölfüggesztve lógnak ama cilicium és szőrruha, melyeket életében viselt. Mondják róla, hogy Isten igéjével legeltette nyáját, éjjelenként a közeli erdőségbe zarándokolt s vállán fát hozva, segítette a szegényeket, hogy ne csak a püspökségtől, de a saját keze munkájából is éljenek.6) 1351-ben Miklós püspök részt vesz ama nevezetes országgyűlésen, 1 1) Fejér IX. 1. 515. — 2) Fejér IX. 1. 570. — 3) Koller III. 16. — 4) Koller III. 63. — ») Koller 111. 18. - « Fejér IX. 3. 174.
