Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
278 A TATÁRDÚLÁSTÓL Pineta Pál, Lőrincz, Joannes novus, Johannes magistri, Lorandus, Péter mester, Philpe, Miklós kántor. 1333-ban a kanonokokból a következőket jegyezték föl: Péter custos, János lector, András tolnai főesperes, Miklós cantor, Tamás prépost szent Jánosról (Peter Hospitalis), Gergely marchiai főesperes, Miklós aszuágyi főesperes, Lőrincz mester, Fekete János, Philpet mester, Nogb (Nagy) Mihály, Novus János, Petrus apothecarius (tehát gyógytáruk is volt). Pál praepositi (hihető a prépost adlatusa), Logrechi Pál, Tamás lectoris, succentor, János dékán, reguni (regölyi) s baranyai főesperesek.1) Ugyan itt a szent János káptalant külön is említik: Dominikus, Jakab, Mihály s György, tehát a préposttal együtt csak öten voltak. Látjuk a lajstromból azt is, hogy a székesegyházon kívül Pécsett akkor négy plébánia volt és pedig a Bertalan-templomi (ma belváros), a szent Benedek-temploma (mely később az egyetemi lett) és a minden- szentek-templomi, mely tehát ez időben már fönnállt s a Kozma- és Dömjén- templomi plébániák. E kívül Pécs város területén volt egy szent Jakab nevű kápolna is monostorral, mely még emlékében is elveszett. Pécs belvárosában, Nagy Ferencz házában (Scitovszky-tér II. sz.) egy kisebb templom nyomaira bukkantak,i) 2) lehet, hogy itt állott a szent Jakab-kápolna. Az egyházi karról is megemlékezik e lajstrom; e szerént a szent Mihály oltárának papja Dominik, szent Király oltár papja Miklós, szent Katalin oltárának papja Péter, szent Ilona kápolnájának papja Balázs, Gergely Hont főesperese. Látjuk, hogy a negyven kanonokon s a fölsoroltakon kívül még igen sok pap volt Pécsett, kikre az időben nagy szükség is volt, mert a törvénykezés, továbbá a közigazgatás minden ága kezükön fordult meg. A várost tehát a viszonyok szerént akkor is nagy és virágzó városnak mondhatjuk, melyben eszes és gazdag emberek laktak. 1323-ból olvassuk, hogy Károly király vicecancelláriusa, Endre mester, pécsi lectorkanonok volt.3) Maga Baranya vármegye jelen fogalmaink szerént nem foglaltatik a pápai tizedjegyzékben. Azonban, mint föntebb megjegyeztük, az akkori székesegyházi (azelőtt vátyi) főesperesség magában foglalja a mai Baranya nyugati részét, a baranyai főesperesség a megye keleti részét, a Mecsek- hegyláncz alatt kevés kivétellel, mely kettő ma baranyai főesperesség neve alatt olvadt össze. A hajdani tolnai és reguni (regölyi) főesperesség néhány plébániája ma szintén Baranyához tartozik. Ezeken kívül a Dráván túl ama terület, mely egykor az aszuágyi főesperességliez tartozott, az időben nagyrészt Baranya kiegészítő része volt. Ortvay Tivadar a pápai tizedekből a falvakat földleiratilag összeállította, melyben ugyan a pécsi püspökségre vonatkozólag Koller már 1804- ben megelőzte őt nagy művéhez tartozó Prolegomenáiban. (95—121.) i) Koller II. 385—86. — 2J Archaeologiai Értesítő 1873. 57. lap. — 3) Fejér Vili. 2. 414. és Zichy I. 250. lap.
