Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
ŐSKOR. 23 be kell érnünk azzal, hogy a nagy tömegből kiválaszszuk azokat, a melyek más, gondosan átkutatott telepekről származó analógiák által, mint e korban dívók határozhatók meg. Ily jellemző forma mindenek előtt a 8. számú rajzunkon bemutatott, csúcsával lefelé fotdított csonka kúpalakú, kétfülü edény (4). E formának különösen a fülei jellemzők, melyekből Butmiren1) igen sok fordult elő. E karikafület az jellemzi, hogy mindig kissé lefelé konyái s függélyesen van átlyukasztva. Ugyanilyen jellegzetes a 8. számú rajzon közlött tál (1), melyet behajló széle utal e korba. Hasonló tálak nagy számban fordultak elő Scliliemann liissarliki ásatásainál az első, vagyis legrégibb város maradványai közt,2) mely neolithkori telepnek bizonyult. A harmadik typikus forma az a csőalakú, talppal ellátott tál, melynek talpát a 8. sz. rajz (2) mutatja. Analógiáit ép úgy megtaláljuk a hissar- liki első város3), mint a butmiri telep4) edényei közt. Lengyelen szintén gyakran fordult elő s ott is javarészt tiszta neolithkori temetkezésekben,5) bár egy-két lengyeli temetkezésnél társaságában már rézgyöngyöket is találtak. E sajátságos edények rendeltetését kutatva, Wosinszky előbb Schliemannt követve, arra az eredményre jütött,6) hogy azok nem voltak egyebek, mint Homerosnál említ. (világító - edények), melyeknek tálján a .r«•/; (szurkos fanemü) égett; újabb megfigyelései alapján azonban azt hiszi,7) hogy azok az áldozati tárgyak elhelyezésére szánt edények. Mindkét vélemény egyaránt jogosult s kellőképen megokolt is, azonfölül épen nem zárja ki egymást, mert egy és ugvana tárgynak több különféle czélra való fölhasználása nemcsak az őskorban, de sokkal fejlettebb műveltségű társadalmakban se szokatlan, mint ezt az antik triposok sokféle irányú alkalmazása elegendően mutatja. Szertartásos vonatkozását legalább a lengyeli sáncz temetkezéseinél s így bizonynyal a szomszédos Baranyamegye területéről származóknál is annál kevésbé lehet tagadni, minthogy sokkal később ugyanezt az edény formát bronzból látjuk ama kis bronzszekereken, melyeknek a kultuslioz való tartozását legutóbb FurtwaenglerK) meggyőző érvekkel mutatta ki. A 8-ik számú rajzunkon (3) bemutatott edény ama negyedik forma, mely tiszta kőkori lakosságunknál divatban volt. Csőr alakú fogantyus fülét megtaláljuk Lengyeltől Butmirig.9) ') Hoernes i. li. 18. 1. 2) Sehliemaun. 8) U. o. *) Hoernes i. h. 17. 1. 6) Wosinszky i. h. 27. 1. °) Wosinszky i. h. '•) Archaeologiai Értesítő. U. f. XI. 211—224. 8) Meisterwerke. 9) Wosinszky i. h. XII. tábla 86. Hoernes i. m. 7.
