Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A HORVÁTHY-LÁ2ADÁSIG. 271 Ez érdemi ok alapján a kifogások tételét megengedték. Erre a per tovább folyik. 1309. évi januárban alperes kész a rágalom esküjét letenni, hogy nem igaz az. mit fölperes mond, míg ő kész állítását tanúkkal igazolni s hivatkozik is Gergely pécsi archidiakonusra és Antal jászói prépostra. E tanúkat, yalamint János és Tamás nevű pálosokat is kihallgatták, a kik azt vallották, hogy Henrik bán csapataival Pécs várát s a püspök Dráván inneni, baranyai s tolnai javait elfoglalván, személyesen kérdezte meg a káptalan tagjait beleegyezésükre nézve, hogy e javakat és várat Miklós kántorkanonoknak adja kezelés végett. A káptalan vonakodott ugyan beleegyezni, de mikor Henrik bán azzal fenyegette őket, hogy olyan „szakálas embert“ küld nyakukra, hogy szívesebben térnének Miklós kanonokhoz; jóváhagyták Henrik bán intézkedését. Erre az ellenfél az eskü-formulát megszerkeszti s annak elfogadását kéri, mit a bíróság el is fogad, bár alakja olyszerű, hogy arra senki esküt nem tehet, mert a két főkérdés, t. i. az esztergomi érseknek Miklós pápai legátustól nyert jogkörét (mely tehát nem volt Írásban) s Miklós kanonok tettét egy eskübe foglalja. A tanúk ellen pedig ama kifogás mellett, hogy azok a pécsi püspök házi emberei, főkép azzal kifogásolja az eljárást, hogy alperes nem a kellő időben hivatkozott tanúra. *) Gentilis bibornok sokáig habozott az ítélet hozatalával, mert hiszen a per állapota oly kétélű fegyvert szolgáltatott keze közé, melylyel ide is, oda is vághatott, attól tevén függővé a kérdést, vajon Henrik bán hajlandó-e Róbert Károly pártjára állani, vagy nem. De Henrik bán nem mutatkozott hajlandónak, egy püspök kedvéért elvét föladni s így Miklósnak buknia kellett. Hozott ítélete az exeommunicatiót érvénybe hagyta azzal, hogy ha Miklós kántorkanonok az elfoglalt püspöki javakat s egyházat vissza nem adná, az excommunicatio végre is hajtassák. E határozatot Gentilis bibornok a pécsi ágostai szerzet lectora, Miklós által közhírré tétette. Miklós kántorkanonok megígérte erre, hogy a várat elhagyja s Genti lishez megy, de a három nap eltelt s ő nem mozdult s így Miklós szerzetes nem tehetett egyebet, mint az exeommunicatiót végrehajtotta. Es ez Pécsett szent Bertalan templomában (mely a jelenlegi belvárosi plébánia-templom mellett állott) nagy néptömeg jelenlétében meg is történt.2) A kiközösítésről szóló jelentés 1309. év októberben ért Gentilis bíboroshoz Nagy-Szombatra, melyben írják, hogy a szentszéki követnek járó díjat meg nem fizethetik, mert kihirdetvén a budai zsinat ama határozatát, hogy a koronajavak átok mellett a királynak adassanak, szeptember 20-ika óta a papok s szerzetesek nem harangoztat- nak s misét nem mondanak, nem temetnek s így a lelkészeknek nincs is jövedelmük s a Miklós ellen hozott ítélet kihirdetése miatt a i) Fejér VIII. 1. 215. — 2) Mon. Vat. I. 2. 363. lap.
