Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A HORVÁTHY-LÁZADÁSIG. 257 vidékére s ha a püspöknek a jóravaló s tekintélyes embereknél rossz neve volna, járjanak utána a dolognak. A mire reá jönnek, megbíz­ható követ útján közöljék a római székkel; Jóbnak pedig szabjanak határidőt, melyre Rómában kötelességszerüen megjelenjék. Ha a vizs­gálat menete ama meggyőződésre vezetne, hogy a püspök tékozló ; tiltsa­nak meg neki minden kölcsönzést. Ha Jób valakit tán esküvel kötelezett volna az igazság elhallgatására, vagy bárkit kiközösített volna oly ezól- zattal, hogy a pörben vádló, esetleg tanúként ne szerepelhessen, oldozzák l'öl ez alul az egyház szokása szerént; ne engedjék meg, hogy a kano­nokok és a többi egyházi férfiak személyi és anyagi tekintetben a püspök részéről bármikópen rövidséget szenvedjenek s ha szükségesnek látják, kar­halaimat is alkalmazzanak. A vizsgálat útja megindult s mikép az igazság kiderítésében Andrús prépost és György (?) kanonok nagyon szorgoskodtak; Jób, hogy telje­sen lefegyverezze őket, minden jövedelmeiket és jószágaikat elvette. Ezek, nehogy a jövedelem hiánya a vizsgálat folytatásában akadályt gördítsen eléjük, arra kérik IV. Orbán pápát, hogy nyerjenek illő kárpót­lást a pécsi püspök jószágaiból.1) IV. Orbán pápa 1264. aug. 21-én újra megkeresi soraival a pilisi apátot, a fehérvári őrkanonokot és a Domonkos-rend provincziális per­jelét, meghagyván nekik, ha igaz a pécsi prépost és kanonokok vádja, intézkedjenek oly módon, hogy azok a pécsi kanonokok, kiknek Jób püspök elvette javadalmaikat, a vizsgálat-teljesítők adják vissza.2) A kiküldöttek megbízásuk értelmében, megtartották a vizsgálatot, melynek befejeztével Jóbot és a vádat emelő esztergomi érseket, Fülöpöt a római szék bírósága elé idézték. A felek kiküldöttek által jelentek meg Rómában. IV. Orbán utóda, IV. Kelemen, az ostiai bíboros-püspököt rendelte ki ügyhallgatónak. Az ügy azonban annyira bonyolultnak látszott, hogy új vizsgálat tartására volt szükség. Ennék vezetésével Enecus ferenezrendi szerzetest, pápai káplánt és gyóntatóí bízta meg IV. Kelemen pápa.“ 3) Eddig Békefi." Megtörtént-e a vizsgálat, azt nem tudjuk, mert további okiratok nin­csenek. Valószínű azonban, hogy Enecus a pécsi kanonokokkal, kik ez alkalommal szintén Rómában voltak, együtt jött Pécsre s itt a feleket, illetve a püspököt a káptalannal, kiknek panasza körül forgott a kérdés s kiktől a többiek is tudomásukat merítették, kibékítette ; mert tény, hogy Jób tovább is megmaradt püspöki székében, holott a vádak igazolása esetén állásától meg kellett volna őt fosztani. Ellenkezőleg, teljesen és azonnal restituáltnak kell őt tekintenünk, mert már 1267-ben a magyar püspökök s köztük Jób is, István király megkeresésére kinyilvánítják, hogy cxcommunicálni fogják, ha Ottokár cseh királylyal kötött békét megszegné.4) • i) Fejér IV. 3. 238. — 2) Fejér IV. 3. 371. — 3) Koller II. Ilii. Fejér IV. 3. 367. és 371., 373. — ■*) Fejér IV. 3. 425. 17

Next

/
Thumbnails
Contents