Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A TATÁRDÚLÁSIG. 251 volt anyja szent István királynak, Zumhor pedig nomzó kisebbik Geulát, ki Buc Bukne apja volt, kiknek idejében István király meghódította az erdőn túl lévő földet (Erdélyt). A Kán-nemzetség e leszármazását maguk a nevek is némileg igazolják, a mennyiben az itt előforduló Gyula név­és Buc vagy Bük név a családban tovább is szerepel. Juhi, mint, föntebb láttuk, 1230 körül bán volt, ennek fia Juin kir. tavernikus. ’) Jula test­vére Bük volt.2) E hatalmas uraké volt akkor Siklós, meg egész vidéke, többek közt Szomorl'alva és Istró, két ma nem létező község Dráva- Szabolcs vidékén. Aderjás (akkor Azariás), Lak (egy elpusztult község Piskitől nyugatra), Kémes, Szaporcza. Voltak a családnak ezenföltil Sla- vóniában is birtokaik, mint föntebb láttuk, sőt ha áll a föltétel, hogy László lovászmester a Kán-nemzetségből származott, mit Pór Antal bizo­nyított,8) és Pauler Gyula elfogadott4), úgy Szilvás és Turony vidékén is tetemes javakat bírt a Kán-nemzetség. Közvetlen a tatárdúlás után, mikor az állapotok kissé javulni kezd­tek, 1249-ben ajándékozta IV. Béla király Miklós dubichiai grófnak Har­sány hegyét, melyet akkor Sársomlyónak hívtak, hogy oda várat építsen, mi csak azt igazolja, hogy a várispánságok elgyengülvén és a tatárdúlás idejében gyengének bizonyulván, a honvédelem máskénti alakításához kelle folyamodni. Harsány adományozási okleveléből látjuk, hogy akkor Baranya tele volt nemességgel. Mint szomszédok ez okmányban8) jelentkeznek Opour, Kristóf és Villus mester (kitől Villány neve származott), János, a trinitási monostor apátja, Mour (ki a Győr-nemzetségnek volt tagja) s mások. A dubichai grófoknak legalább fiú-ágon nagy hamar magva szakad­ván, Lőrincz nádor fia, Kernén comes nyerte el Harsán várát, melyhez Monostorban (akkor Pélben) lévő zárda fölötti kegyúri jog is tartozott következő községekkel : Mitwárch (Mitvár), Mimád, Lazy, Aruky, Bajnok­falva, Péntekfalva, Keő. Magához a vár uradalmához tartoztak ez időben Babócsa, Pennán, Ugg, Tótvölgye, Világos-Berek, Keresztes, Bán, Perekcse, Behis, Urosfalva, Tutos (Rácztöttős), Helén, Bésekund, Bar kialva, Letnik, Moys (ma Macskamegye), Feriena stb.6) Hogy más nagy és hatalmas urak is voltak a XIII. század közepén Baranyában a fölsoroltakon kívül, arra nézve, ha nincsenek is történeti okmányaink s vagyonuk kitérjedettségére nézve bizonyítékaink, de nyo­mokat azok létezéséről mégis találunk. így 1231-ik évből olvassuk, hogy Makár bán fia, Tamás, megvette rokonának vagy testvérének birtokrészét Szilvást, mert Miklós elleni perét elveszítvén, 80 márka perköltséget kel­leti Jula bán részére fizetnie.7) Itt tehát egy hatalmas családdal állunk szemközt, melynek egy korábban élő tagja bán volt s valószínű, hogy nagyobb család volt, melynek itt kiterjedt birtokai voltak, melyhez, mint p Fejér III. 2. 238. — 2) Fejér VII. 2. 89. — 3) Turul VII. 127. — 4) Magy. Nemz. az Árp- II. 76. és 639. — R) Fejér IX. II. 49. és 55. — 9j Fejér V. 3. 448 — ") Árpád Okt XI. 225.

Next

/
Thumbnails
Contents