Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
2:28 SZENT-ISTVÁNTÓL donságát igazolja maga az alapító-oklevél, mely azt ecclesia regiának nevezi. A másik keskenyebb szalag a Duna partján, Duna-Szekcsőnél veszi kezdetét, lejön a Mohácson alúli vidékre, majd nyugatnak fordulva a Mislenytöl keletre fekvő vidéken átjő Pécs felé s a Mecsek-hegység déli völgyén Szent-Lőrincinek fut. E görbült szalag területén egyes nemesek birtokai voltak. Azonban királyi birtokok se hiányoztak itt. így Ny árad szent-ístván idejében még királyi birtok volt, mert csak szent-László király adományozta azt a Xl-ik század végén a bátai monostornak (Zichy I. 1.) és később II. András a pécsi püspöknek. A Nyáráddal határos Bog nevű község szintén királyi birtok volt s abban udvarnokok laktak (Zichy u. o.) Nyárád alatt Lipova vidékén volt Bodvölgye ; ez 1370-ben is a királyi méhészeké volt. (Dl. 5301.) Narancs és Monostor 1357-ben még mint királyi falvak (villae regiae) szerepelnek. (Anjou Okt. VI. 537.) Belvárd vidéke egykor szintén királyi birtok volt; hajdan Béla-vár volt a neve s valószinüleg reá vonatkozik amaz okmány, melylyel 1204- ben IV. Orbán pápa Béla vezért, Béla király fiát javadalmaiban megerősíti. (Horváth Mihály „Magy. Tört. I. 43. — Fejér IV. 3. 234. VII. 5. 339.) Várának nyomai ott máig is észlelhetők. Hogy e vidéken királyi birtokok voltak, igazolja az, hogy a szent- lászlói pálosok (Birján határában) és a pécsi püspök között folyt perekben a pécsi püspök egy 1058-ban kelt adomány-levélre hivatkozik, mely szerént e vidéken (az elpusztult Dergicsén, Zsiminye, Kozár, Bogád s Romonván) nyert a királytól birtokokat. Az okirat a per befejezése idejében (1402-ben) még meg volt, mert az ellenfél magából az okiratból bizonyította, hogy az adomány nem a kérdés alatti peres területre vonatkozik. A mi Baranyának a Mecsek-hegyláncz fölötti harmadát illeti, arra nézve a történet szent-ístván korából nem nyújt semmi fölvilágosítást. Annyit tudunk, hogy e terület keleti része egykor, a megyék megalakulása után, Tolnavármegyéhez tartozott s hogy ott is voltak királyi birtokok, mint pl. Nádasd, mely Szent-ístván idejében Váraljával együtt valószinüleg a száműzött britt lierczegeknek szolgált menedékhelyül s azért az okirat azt 1235-ben Mázán eszközölt határjárásban (Fejér III. 2. 431.) „terra brittanomul Nádasth “ kifejezéssel jelöli, miből gyanítható, hogy az királyi birtok volt Mázával együtt, melyet a pécsi püspök nyert meg. Királyi birtok volt e vidéken valószieűleg Máré vára, mert az 131 libán kelt s utóbb megerősített adomány-levél, melylyel e várat Bogár István nyerte (Zichy 1. 159.), egy szóval sem említi, hogy e vár és tartozéka hűtlenség vagy magszakadás folytán háramlóit volna vissza. Ellenben annak, hogy e nagy területen, mely a Mecsek-hegyláncztól északra Baranya területét és Tolnavármegye nyugati részét foglalja ma
