Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATÁRDULÁSIG. 215 tartja róla, hogy szent-lstván kanczellárja volt, miután az antwerpeni hagiographusok kéziratos jegyzékeikben Bonipert mint szent-lstván sacel- lanusa emlittetik. Az akkori idők szokásai szerént a sacellanusok (capel- lanusok) vitték a cancellárok tisztjét. Ugyan azt állítja Feszler is (1.668.), mit az is támogat, hogy Fulbert föntérintett levelében, mely Bonipertre volt czímezve, a királynak is üdvözletét küldi ; Bonipertnek tehát közel kellett lennie a király személyéhez. Dominik esztergomi érseket az 1001-iki pannonhalmi és 1037-iki bakonybéli oklevelek csak mint alkancellárt említik, ki mellett tehát egy főkanczellárnak kellett lennie, ki bizonynyal a pécsi püspök volt legalább 1001-től kezdve. Koller amaz állítása, hogy Dominik nem is volt alkan- ezellár, csak helyettesítő egyes esetekben, tál esik érdekeinken. Bonipert már az 1000-ik évben pécsi püspök lévén, föl kell tételeznünk, miszerént szent-István őt már korábban ismerte s hogy a szent király vele együtt, az ő közreműködésével szemelte ki Pécs városát a pöspökség székhelyéül és Pécsváradot a Benediktinus-apátságnak. Szent- Istvánnak magának kedvencz tartózkodási helye lehetett Pécs és Pécsvárad, melynek vidékén voltak is a szent királynak magánbirtokai. A péesvá- rudi alapító-levél említést tesz az alba ecclesiáról, melyet királyi templomnak mond s a mely Fehéregyház név alatt külön királyi birtokot képezett. A Bertalan pécsi püspök javára tett adománylevelében A szent-Isván-kápolna Nádasdon.
