Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
198 LELETSTATISZTIKA. Szekcsö (Lugio, később Florentia). Castellumának nyomait említi Szalágyi (i. m. Lib. IV. p. 280.) Haas (i. m. Í13. és 329.) Fényes (i. m. p. 53.) Römer (jegyzetei XIX. p. 139. 140. 141. A vele szemben feküdt burgus nyomait (Contra Florentiam) Horváth Antal (Archaeologiai Értés. U. f. 1885. V. 37.) és Wosinszky (Tolnavármegye története, I. köt. II. r. 642. s köv. 11.) Sírleletek. a) 1869. év tavaszán egy állítólag széthányt csontvázon két üveg- karpereczet találtak. A karpereezek belső átmérője 5*7, oldalainak magassága 0'9, vastagsága 0'5 cm. Belső faluk lapos, a külső domború. Egyik egyszerűen sötét, majdnem fekete, a másik szintén ilyen, csakhogy külső lapján mozaikszerüen elhelyezett különféle nagyságú sárga, zöld, kékes és fehér hosszúkás pettyekkel van tarkázva. Archaeologiai Értés. R. f. 1869. I. köt. 270. b) Juhász László jegyzetei szerént egy másik sírleletre is akadtak Szekcsőn. A csontváz sírládában feküdt s mellette egy tojásdad testű, hengerded, szűknyakú, keskeny, kerek talpú, egyfiilü, mázas, római korsó s egy másik, szintén tojásdad testű, de talpatlan, mázatlan, keskeny ki- liajló peremű, de korongon készült olyan fületlen bögre volt, a minők a népvándorláskori sírokban nagyon általánosak. E két darab a Juhász-féle gyűjteménybe került. Szekcsőn 1897. január havában szőllőirtás alkalmával találtak két római tégla-sírra, melyekről Halla János küldött értesítést a munkások előadása nyomán a m. n. múzeumnak s egyúttal az egyik sír leleteit is beküldte, az intézetnek ajándékozván azokat. A két sír két méternyire feküdt egymástól két lábnyi mélyen ; az egyikben egy női csontváz volt fejjel nyugat felé; a csontok egészen elkorhadtak; a fogak után Ítélve, a nő 40—45 éves lehetett ; két zápfoga u. i. hiányzott, három pedig hibás volt ; a koponyát a találók összetörték s az a többi földdel elhányódott. E csontváz fejénél volt egy terra sigillata csésze, alul csonkakúp, fölül gömbsáv alakú s keskeny, kissé harántok nyílásszegélyű testtel, melynek egyik oldala kitörött ; gömbsáv alakú részén degenerálódott delphin, vagy csiga motivumu domború díszítményekkel. Átmérője : 7-8, magassága : 4'8 cm. Az edény mellett Probus bronz érme (Conf. Coh. V. 489., de Av: IMPCPROBVS AVCCONSIIH Rév. SECVRIT PERP; a Securitas jobb oldalán I.; a szelvényben VlXXf (?) ; a medenczecsonton, közvetlen a szárcsontnál, egy lapos, zárt, bronz karika 5—5'2 cm. átmérővel, melyről Halla azt véli, hogy a nő valamely sérvbaj ellen (Gebärmutter-Vorfall) hordhatta és hogy a karika selyemmel, vagy más fonállal volt körülfonva. Halla e föltevésében annál több a valószínűség, mert mint ő fölfogja, hogy a köznépnél hasonló női bajoknál fából készült, fehér viaszszal átfont karikák vannak használatban, melyeknek nagysága e bronz-karikáéval egyezik. Hasonló karikák nagy számmal
