Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
190 leletstatisztika gyűrű, fölső része vésett, ellyptikus ékkő rekeszszel ; köve hiányzik. Átmérője 1*6 cm. Tojásdad bronz gyöngy. Hossza 0‘9, vastagsága 0-7 cm. Bronz kar-, vagy nyakperecz töredéke, kétrétű sodronyból csavarva; egyik végén kitört burok ; másik végén az egyik sodrony rövidebb, a másik hosszabb, végén hajlított és cl van görbítve. Hossza 3'5, szélessége fölül 00, alul 1'2 cm. Hasonló, de egy sodronyból, végén rácsavart burokkal; össze van görbítgetve. Bronz díszpánt-töredék. Fölső részét trapéz alakú szallagkeret alkotja, melyet kétharmad részben ráforrasztott és ilyen: X XI! XI mintás ékítéssel díszített, elől vaspálezikára göngyölödő lemez takar, melynek alsó széléből középen kis csúcs ugrik ki. A keret alsó részére kétrétű szallaglemez van nittelve. Ennek az alsó lemeze sima, a fölső pedig egy fölső kisebb s rhombusba írt négyszínűm rosettel díszes és egy alsó nagyobb s háztető alakú kidudorodással ékített mezőre van tagolva. Az egész három darabra tört. Hossza 8'9, szélessége 2'4 cm. 3 drb bronz lemeztöredék, az egyik vésett háromszögecskékkel díszített szalag, a másik sima lap két nittelt szeggel, a harmadik domborúan hajlított lap két szöglyukkal, egyik lyukban szegecscsel. Hosszuk 3, 1*7, 1*7, szélességük 0-5, 0'5, 0'4 cm. Ismeretlen rendeltetésű bronztöredék. Bronz dombormű (65. számú rajz). Vétel Róth Miksától. R. N. 111/1888. (Archaeo- logiai Értesítő. U. f. 1889. IX. k. 84. 1.) Római kőkoporsó, melyet 1870-ben találtak s az időben a sóház egyik udvarán vizmedenezének használtak. Akkora volt, mint a m. n. muzeum középnagyságú római koporsói, négyszögig teteje hiányzott, három lapján nem volt semmiféle faragvány, a negyediken (hosszoldalon) a rendes alakú lolirati lap látható s ennek oldalán (szélein) egy-egy álló alak. A fölirati lapon fölirat nem volt, ilyen alkalmasint soha sem készült, mert a fölület sima volt s azon nyoma sem látszott, mintha itt valaha vésiizés történt volna. Az álló alakok annyira meg voltak rongálva, hogy hajdani állapotukra többé Henszlmann, ki e koporsóról hirt adott, nem ismerhetett rá. (Valószinüleg a szokásos fáklyatartó géniuszok voltak.) Anyaga fehér mészkő. (Archaeologiai Értesítő. R. f. 1870. 293. 1.) Igen kopott Constantius-féle rézérem. Radits Ferencz ajándéka. R. N. 194/1872. Monostor. Római alapfalakat említ Katancsích és Szalágyi nyomán Haas (i. m. 113. 1.) Nagy-Budmér (1. Budmér). Pellérd. Ezüst érmek : Otho (69) Coh. I. 14. Sabina Hadrianus felesége (117—138) Coh. II. 17. Faustina Junior Coh. II. 65. Trajanus (98—117) Coh. II. 205. Hadrianus Coli. II. 401. É. N. 39/1894.. Pécs (Sopianae). Szalágyi, Koller és utánuk Haas idézett műveikben megemlékeznek, hogy Pécsett épületromok, sírok és egyéb római emlékek fordultak elő. A két előbbi egyes emlékeket külön is tárgyal. Értesítéseiket kiegészítik az újabb lelettudósítások s úgy az előbbiekből, mint az utóbbiakból a város fekvésére vonatkoznak, a következők : Haas szerént néhány év előtt a város alatti réten ölnél szélesebb római alapfalakra akadtak (i. m. 229. 1.) A szigeti külvárosban római
