Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
NÉPVÁNDORLÁS KORA s a békés munka ismét elfoglalja helyét. E kétszáz évre a megye regeneráezióját tehetjük, de a művelődés, a mely ez alatt ott lábra kapott, csak igen gyér szálakkal függhetett össze a régivel. Mindenesetre a régi központokon virult föl újra ez is, de teljesen más volt mégis. Itália maga is barbár kezekben volt már, innen antik kulturhatások nem jöttek többé felénk. A régi római birodalom byzanczi lett s ennek művelődése is rengeteg messze állott már a klasszikustól. Nyugaton a frank germán államok az ő új ezivilizácziójukkal, melynek meroving kora esik egybe történetünk ez epochájával. Ama műveltségi elemek, melyeket az avarság keletről hozott magával, száz év alatt a keleti területeken is átváltoztak. A műiparban a közép perzsa sassanid birodalom (226—632) ízlése erőteljesebben érvényesül, mint ezt a nagy-szent-miklósi kincs díszítményei mutatják. Ugyané területen nevezetes változást találunk a fegyverzetben is. A kelet föltalálja az egyélű, sokszor görbe kardot s a kengyel is kerekebb formát ölt, mint ezt a 123-ik számú rajzunkon bemutatott kassai sírlelet ily fajta darabjain (1. 2 a, b.) láthatjuk. A műipari tárgyak ékítményeiből eltűnik a lombdísz, hogy annak a szíjfonathoz hasonló gombkötő-mustrás szalagdíszeknek adjon helyet, melyet a kassai sírleletnck 122-ik számú rajzunkon bemutatott darabjain látunk. Itália különösen a dalmát partokon s a régi horvát-terület közvetítésével juttatja hozzánk az északi Itáliában kifejlett úgynevezett lombard művészetet. E területek a IY-ik században megindult nagy szláv vándorlások következtében, melyből megyénknek is bőven kijutott, el vannak árasztva nagy részt keresztény szlávok által. Egymás után épülnek itt a keresztény templomok, a melyeknek építői, az avar uralom alatt, megyénk templomainak építését is végzik. E művészet sajátságos szíj- fonatos faragású architektonikus részletei sűrűn fordulnak elő a régi horvát területen,J) megyénkből eddig ilyen nem ismeretes, holott kétségtelen, hogy a kereszténységet az avar birodalomban terjesztették, sőt bizonyos, hogy a Dunán-túl a kereszténység folytonossága soha meg nem szakadt, mint ezt az e részről előkerült keresztény emlékek eléggé bizonyítják.2 Az avarság megtérítése körül különösen a salzburgi zárda búzgólkodott, hol ez időben szent Rupertus a keresztény térítések számára Szent-Péterről elnevezett szerzetes- és apácza- kolostort épített. Innen, a történeti tradiczió szerént, a VIII. és IX-ik században nemcsak térítők indultak Avarország felé, de művészek is, kik több helyütt templomokat építettek. A mosonÖ Hampel J. : Keresztény emlékek a régibb középkorból. Arch. Értesítő. U. f. XIV. 1894. 42—44, 46, 47. 2, U. o. 28-53. 126.
