Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
lr,4 NÉPVÁNDORLÁS KORA. telje. Mikor az ember a romlottság eme lépcsőjére sülyedt alá, úgy nem marad meg szivében semmi könyöriilet mások iránt, mint a hogy arra sincs ereje, hogy önmagával jót tehessen. A társadalmi kötelékek üres jelszavakká válnak; nincs többé se polgári község, se törvény, se haza. E kép illik több-kevesebb lényegtelen változtatással Baranyamegye viszonyaira is a germán fejedelemségek tülekedésének amaz egy századára, mely a hunn uralmat követte. Elpusztult téréin gyorsan váltják föl egymást a legkülönbözőbb törzsek. Hogy a gótok távoztával kik laktak Baranyában, bizonytalan. A rugiak, kiket a turciling Odoaker, a nyugat-római császárság eltörlője s az első itáliai barbár királyság megalapítója 487-ben tört meg, aligha értek le eddig. A gót nagy Theodorik, ki viszont Odoakert buktatja meg s követi az itáliai királyságban, elfoglalja ugyan Pannonia egy részét, de, úgy látszik, csak a Száváig, legvalószínűbb, hogy a Duna- Tisza közén nomádizáló sarmaták hatalmi körébe tartozott. Justinus 534- ben a herulok régebbi lakhelyén tanyázó longobardokat hívja be Pannóniába, kik 537 táján a Száváig terjeszkednek s hazánk keleti fele ugyanekkor a gepidák birtokában van. A longobard uralom alig félszázadot élt meg vármegyénkben. Ezen, a terjeszkedő gepida hatalom megfékezésére Pannóniába édesgetett germán törzs gyorsan megtette kötelességét. Alig értek össze határai a Szávánál a gepidákéval, kitört köztük az ellenségeskedés, mely 30 év múlva (567-ben) a gepida hatalom tönkre tételével végződött. E gyors bukást azonban csak részben lehet a longobardok számlájára Írni, mert az maga aligha győzte volna erővel. Szerencsétlenségére azonban a gepida fejedelemség két tűz közé szorult s ha nyugaton a longobardok szorongatták, keleten az avarok félelmesen megnőtt hatalma törte le őket. Az Attila halála óta lefolyt egy század ugyanis elég volt a turáni hatalom szervezkedésére ; a barbár kelet, úgy látszik, érettebb volt az államalkotásra a barbár nyugatnál, mert a hatodik század derekán a pon- tosi síkon ismét egy szervezett katonai erőre támaszkodó állam áll, mely csakhamar megújítja Attila korát, ha nem is egész terjedelmében, s ez az állam az avar. A VI, YII-ik századbeli byzanczi írók szerént egy hatalmas avar birodalom állott főn, mely Khinától Európa széléig terjeszkedett. E birodalom hatalmi körébe tartoztak az ogorok (másként ugur, törökösen ogliuz), a törökségnek egyik ősi törzse, kiket nem kell összetéveszteni amaz ugorokkal, kik alatt a mai tudomány a finn-magyar népeket, különösen e népcsalád magyar-vogul-osztyák ágát érti s kiket a török ogorok, úgy látszik, a hunnoknak Belső-Azsiából való kivándorlása századaiban hódítottak meg. Ez avar birodalom valahol az altáji környékén volt, de már az V-ik század dereka felé a Káma mentén tanyáznak s innen indulnak lejebb dél felé. A Vl-ik század első felében altáji turkok semmisítik meg az avar birodalmat s előbbi alattvalóinak két törzse, az ogor vár és khun, mint a byzanczi birodalom szövetségese, 558 táján a pontosi síkon egy új avar birodalmat alapít s meghódítván az itt tanyázó hunn, szabir, hunn-
