Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
O S K O R. 11 terjedt. Emberi nyomokat tehát ebben a barlangban egyedül a tűzhelymaradványok képeznek, ily fajta maradványok azonban nem jellemzők és nem alkalmasak kormeghatározásra, mert nagyon különböző s egymástól sokszor igen távol fekvő korokban egyformán föllelhetők. A barlang faunáját egyetlen mammuth-agyar képviseli, melyet Wosinszky a bejárat melletti üregben föltakart tűzhelytől két lépéssel beljebb, az iszapföldben talált. Nincs semmi okunk, hogy e lelet és a tűzhelyek közt összefüggést lássunk, nincs pedig azért, mert egyrészt annak a barlangi periódusnak, melybe a legmagasabb számítással is, az abaligeti tűzhelymaradványokat sorolhatnék, nem a mammuth, hanem a rénszarvas a jellemző állata, másrészt, mert maguk a tűzhelymaradványok nem szolgáltattak egyetlen oly szerszámot sem, melyek a hasonló külföldi leleteknek elmaradhatatlan kísérői. Ezenföliil tekintetbe kell vennünk, hogy egész hazánk területéről nem ismerünk az egyetlen, kétes értékű miskolezi leleten 1) kívül negyedkori leletet s így azt Baranya területén se fogadhatjuk el oly ingatag lelet alapján, mint az abaligeti. Sokkal valószínűbb, hogy a barlang tűzhelymaradványai ama, Wosinszky szerént római kori sírmezővel állanak kapcsolatban, melyet ugyancsak ő, a barlang bejáratától nyugatra fekvő legelőn födözött föl s melyben nyolez, tumulus alá rejtett égetett temetkezést talált. Lejcbb szállva az első lakosság megjelenése időpontjának keresésében, Matyasovszky Jakab geológusnál találunk egy említés nélkül nem hagyható adatra, ki az 1873—75-ik években átkutatván a megye geológiai viszonyait, Kis-Kőszegen (Batina), a Leány-vár tetején 40 cm. vastag kagylóréteget észlelt, mely édesvízi (dunai) nagy kagylókból (Unió) állott.2) Matyasovszky e réteget kultur-rétegnek, őslakosok konyhahulladékának mondja, de hogy mi alapon — sajnos — nem említi föl. Ha ugyan is e kagylóréteget csakugyan oly konyháim! ladék-halomnak tekinthetnénk, mely úgy keletkezett, mint a hasonló természetű külföldiek, melyeket Dániában (kjökkenmöddinger) Írországban, Saint Valéry mellett (Somme), Szardíniában, Portugálban, Japánban, Brazíliában és az Egyesült államokban födöztek föl, hogy t. i. e csigák az itt letelepült őslakosság táplálékául szolgáltak, kik azok tartalmát elfogyasztván, héjaikat elhányták; úgy az első betelepülés korául a kjökken-möddingek korát fogadhatnék el, a mely a palaeolith (régibb kőkor, a negyedkori emberfaj kora) és a neolith (újabb kőkor) közti átmeneti időszakot jelenti. Ezt azonban Matyasovszky figyelemre méltó adata alapján se tehetjük. Eltekintve ugyanis attól, hogy e kagylóhéjréteg, mint ilyen, a megye geológiai átkutatása után is, teljesen magában áll, holott a hasonló külföldi maradványok igen nagy számban és csoportosan, vagy lánczolatosan fordulnak elő; mondjuk ettől eltekintve, ennek az úgynevezett kulturrétegnek is meg van az a hibája, a mi az abaligeti tűzhelyrétegeknek, hogy t. i. Matyasovszky nem említi, hogy benne bármiféle kőszerszámra, halszálkára, más egyéb fi Archaeologiai Értesítő. U. í. XIII. k. 1—24. 2) Baranya múltja és jelenje 56. 1.
