Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
138 RÓMAI FOGLALÁS KORA. hallgattatott s a keresztények Istene az ellenséget villámokkal sújtván le, a rómaiakat pedig esővel enyhítvén meg, Marcus a Garam mellett vívott ez ütközetben (173-ban) győzött s a csoda emlékére a légiót villámszórónak (fulminatrix) nevezte el, a keresztények javára pedig rendeletét adott ki. ’) Ebbe a fogalomvilágba illik amaz eljárása a római embernek, bogy a mikor dolgát minden áron biztosítani kívánja az égiek segítsége felől, akkor valamennyi Istennek oltárt emel, nehogy egyet is kihagyjon s ezzel esetleg a sikert koczkáztassa. Ily fajta érzelmek kifolyása egy Laskón napfényre került oltárkő, melyet, úgy látszik, Marcus Flavius Felix a nagy és nagyobb isteneknek és a legszentebb szentségnek emelt. E fogadalmi oltár fölirata2) a 88. sz. alatt látható. Olvasása : Sacrum | Dis Magnis Maioribus et Sanctissimae i Sanctitati ; V(otum) L(ibeus) P(osuit) M(arcus) F(lavius) F(elix)? Valamint a birodalom minden más vallása, úgy a názáreti Jézusé is megtalálta útját tájainkra. Az egyházi írók állítása szerént a második században már nem volt tartomány, a hová a kereszténység el ne hatolt volna és Pannóniáról külön is megemlítik, hogy első hittérítője szt. Péter volt s hogy ugyanő Epenactust tette annak püspökévé 3), nevezetesebb irodalmi adataink erre nézve a IV-ik század végig időrendben a következők : A martyrologiumok szerént a 140-ben martyr- lialált szenvedett Eleutherus, Illyricium püspöke volt . Valerius (253—260), vagy Gallienus (259—268) idejében Eusebius mint Cibalae (Vinkovcze) püspöke említtetik. 303-ban Amantius kormányzó, Siscia püspökét a Gyöngyös patakba dobatta, miután Diocletianus parancsára elrendelt minden kínzás daczára sem akart bitétől megválni. Probus helytartó 304-ben halálra kínozza Sirmium püspökét, kinek utódai a püspökségben : Domnio, Eleutherius Photinus, Genuinius, Ane- mius és (Cornelius. Ugyanez évben Victorinus, Poetovio püspöke, ki ugyancsak a császár rendelete következtében szenved vértanúi halált. 347-ben Marcus, 384-ben Constantinus Írja alá a zsinati aktákat mint Siscia püspöke. Ugyancsak 347-ben Aprianus mint poetovioi (Pettau) püspök szerepel a serdicai zsinat aktáiban. Ugyancsak 381-ben Maximus mint emonai püspök szerepel ez aktákon. A negyedik századtól kezdve pedig már az őskeresztény leletek egész sorozata, mint keresztény jelvényekkel vert érmek, sírládák, bélyegzett aranyrudak, mécsek, sőt építészeti emlékek is megerősítik a kereszténység elterjedését Pannóniában. 4) I) Dió 71. 9. ä) C. J. L. Vol. III. 3) V. ö. Szalágvi i. m. Lib. II. Gyárfás Pannonia őskeresztény emlékei. Kuzsinszky i. m. CCXL.VII. s küv. 1. 4) Hampel : Keresztény emlékek a régibb középkorból. Arch. Ért. u. f. XIV. 1894. 23. 1. 88.
