Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
1.52 RÓMAI FOGLALÁS KORA. Egészen durva munka. A két alak úgy egymásba folyik, mintha csak egy teste volna két személynek; a fejek letörtek, csak a balfelőli alak kezében lévő kard mutatja, hogy ez férfi, a másik valószínűleg nő. Már a férfi kardjának tokja is ama jellemző technikát mutatja, a mely a kelta tőrök és kardok tokjának ismertetője. Ez t. i. rendesen két lemezből készült és pedig úgy, hogy az egyik lemeznek két oldalt behajlítojt széle alá van a másik aláeresztve. Kardunk tokján pedig az a két behajlított szél erősen föl van tüntetve. De nem hiányzik a férfi nyakán a jellemző vastag nyakperecz sem, melynek végei itt nyílszerü ékítésüek. A nő nyakán hasonló perecz van s jobb vállán ott látjuk a jellemző fibulát, mely alakra legjobban hasonlít egy kézi fűrészhez és a szakirodalomban majd szántószer, vagy szántó, majd fésű fibula néven ismeretes és úgy látszik, a La-Téne fibula leszármazója. Koller ') két hasonló sírkőtöredéket közöl s ezek közül az egyik, a melyen három alak látszik, kétségtelenül ugyanazonos ama töredékkel, melyet épen most mutattunk be, csakhogy Koller idejében, úgy látszik, még meg volt az egész kő, bár az ő rajzán is látható a második alak után egy repedés. Rajzán, mely — sajnos — nagyon gyarló, mindhárom alak feje is meg van, sőt az aediculumszerü keret félköríves boltozata is. Leírása szerént a bal szélső férfi alak kezében tekercs van, a mi világos tévedés. A jobb szélső, most már elveszett alak, pedig kutyácskát tart karjai közt. Yalószinii, hogy ebben is téved ; tán inkább malaczra gondolhatnánk, mely a celta gazdaasszonyok háztartásának, úgy látszik, egyik jellemző tartozéka volt; egy duna-földvári sírkövön ugyanis az elhunyt nő alakja egy tálra helyezett sertésfővel kezeiben van ábrázolva. 2) A másik töredék, csúcsos tympanon alatt, szemközt néző asszony mellképét mutatja az említett turbánszerü főkötős hajviseletben, többi öltözékdarabja felől azonban, a gyarló rajz nyomán, lehetetlen határozott fogalmat alkotnunk. Mindkettőt Pécsett a püspöki várban találták. E kelta sajátságokon kívül, nem hiányzanak a sarmata germán elem sajátosságainak némely nyomai se megyénkben. Vagy mi másnak tekintsük az ép most bemutatott sírkőnek szegélyét képező ballustrádos pillérnek a székely kapufélfa oszlopaira annyira emlékeztető tagozását és részben motívumait,3), mint a megyénkbe telepített turáni elem befolyásának? Éhez csatolhatunk egy Pécs vidékéről származó csattot (78. sz. rajz), mely kapcsoló ékszerek s egyéb tagok tekintetében egészen új, eddig területünkön szokatlan divatot jelent. A ruhadarabok, öv, stb. összekapcsolására szolgáló dolgok közt láttuk az őskorban a tűt, később a fibulát, különösen az u. n. kelta epochában a kapcsot, főkép az övék egybekapi) Prologomena : 17. 1. XIV. tábla 1. 2. sz. 2) Hampel : Az eraviscus nép emlékei. 3) Huszka József : A Rubigall-féle ajtó a zólyom-lipcsei várban. Archaeol. Értesítő. U. f. 1894. XIV. 230-233. 1. 78.
