Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
nevekben, szokásokban, öltözékben, vallásban eltéréseket mutat a klasszikus rómaitól. Említettük, hogy barbár személynevet a megyénk területén előfordult föliratok nem őriztek meg számunkra, csak a katonaság tarka nemzetiségű vegyülékének nemzetség-neveit találjuk emlékeinken. Láttuk a breukokat, dalmatákat, asturokat, callaekokat, norieumiakat, mint állandó helyőrségen lévőket. A megye területének községnevei szintén mind latin hangzásúak, jóllehet a Dunán-túlról bőven ismeretesek barbár hangzású személy- és városnevek. Legtöbb emlékkel ama sajátos viselet tekintetében rendelkezünk, melyre nézve benszülött lakosságunk a rómaitól eltér. Hampel József aravisc-nak nevezi e sajátos divatot1) s ha ez áll, akkor megyénk területére is kiterjedt az. E divat kevesebb eltérést mutat a férfi- ruházatban, mely leginkább csak az óriási torquesek (nyak- perecz), vagy golyókkal ékí- rett nyak-karikák által tér el a rómaitól. Annál jellemzőbb eltéréseket mutatnak a női öltözékek, melyeket a második század óta Pannóniában divatba jött ama sírköveken tanulmányozhatunk, medvékén a sírtáblának aediculam módjára oszlopokkal bekere- telt részén, a tympanon alatt, vagy önálló domborművek formáj ában megörökítették személyüket. E sírköveken a rendes római női viselet egy egyszerű alsóruhából és egy arra húzott fölvetőből áll, melyet a vállon kerek lemezű fibulával erősítettek meg. Az elhunytak födetlen fejjel, egyszerű nyakdíszszel, néha karpereczczel, néha a nyakról lecsüngő bullával ábrázolvák. A bennszülött nő haja ellenben rendszerént turbán módjára van fölrakva és kendővel, vagy fejkötővel bekötve, hátulról ezenkívül nehéz redőzetü kendő csüng le a vállakra és gyakran kétséges, nem képez-e ez oly öltönydarabot, mely a vállakon túl, a derékra is alászállott. Hosszú ujjú öltönydarab helyettesíti a római tunikát, alatta testhez álló ingféle látszik, mely a nyak körül egyszerűen ki van vágva, vagy karimásán fölhajtva. Galléros két szélét elül néha apró fibula fogja i) Kétszer is foglalkozott e kérdéssel. Előbb az Archaeologiai Értesítő R. f. 14. k. 308. és köv. lapjain ; másodszor Budapest Régiségei IV. Az araviskus nép emlékei czímen s a föntiekben őt követjük. 130 RÓMAI FOGLALÁS KORA. 76.
