Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
124 ROMAI FOGLALÁS KORA. habár az eddig ismert hasonlók között a legkülönb is, de hogy ott termett, semmi kétség. Korára vonatkozólag itt adjuk Römer után Longperier véleményét, mely szerént készülte a 330-ik évi új év napja, vagyis ama nap, a mikor Constantinus császár Byzancznak a Saját nevét adta és ama nap közé teendő, a mikor Konstantinápoly Rómával egyenlő rangúvá tétetett, minthogy szekrényünkön Byzanez már mint Constantinopolis szerepel, de Rómával szemben még alárendelt állásban, mert koszorúját ép úgy ajánlja Rómának, mint a többi város. Konstantinápoly, úgy látszik, 350-ben lett Rómával egyenrangú, mikor II. Constantin a keletet és nyugatot egyesítette. Ez évben kibocsátott, Konstantinápolyban vert aranyérmén ugyanis Constantinopolis és Róma már egymás mellett ülnek. Ennélfogva szekrényünk 330 és 350 között készülhetett. E világosan külföldről importált fémtárgyakon kívül még számos más fémtárgy került elő a megyei római telepekből, melyekről már csak azért is föltehető, hogy belföldi készítmények, mert a mindennapi élet legközönségesebb szükségleteit elégítik ki, bár. ezek között is bizonyára akad külföldi gyári munka. Első sorban említjük ezek között a biztonsági tűket (fibula). Fibula öntőmíntákat, mint említettük, ismerünk Ü-Szőnyről s megyénk közvetlen szomszédságából, a tolnamegyei Regölyről. Ezen fölül a megyénk területéről ismeretes fibula-formák közül kettő olyan, a melyek ugyan igazi római telepekben is találhatók, de mégis az északi provincziákban hason líthatlanul gyakrabban fordulnak elő, ') a mi azt bizonyítja, hogy inkább itt, mint Itáliában voltak divatban. A harmadik, megyénk területéről ismert fibula-forma a korong-fibnla, pedig igen sok esetben zománczos s a zománcznak, mint láttuk, a Dunán-túlon régi múltja van. Az előbb említett két fibula-typus közül a korábbi az, melyet Tischler rövid tűtartóval, vagy tűtokkal ellátott kézijj-fibulának (Armbrust-Fibeln mit kurzem Nadelhalter oder Nadelscheide) nevez. a) Kézijjhoz hasonló formájuk és tűtokjuk alakja után, mely utóbbi e typusnál vagy rövid, a fibula lábából alul kiugró s szélén íolhajtott lemez (rövid tűtartó), vagy a láb alatt végig vonuló tok. E typusnak rövid tűtartós változatát mutatja a 67-ik számú rajzunkon bemutatott példány, mely Püspök-Szent-Erzsé- bethről került a Juhász-féle gyűjteménybe. Rajzunk szemközt és oldalnézetben mutatja a tárgyat s az előbbin a fibula fejét képező rugót, melyet egy kampó tart, az utóbbin a tűtartót láthatjuk jól. E fibula-typus már nagyon késői forma; divatja a III-ik század közepétől a IV-ik század közepéig tartott.3) !) Tischler : Ueber die Formen der Gewandnadeln. Zeitschrift tür Anthr. und Urgeschichte Bayerns. Band IV., Heft 1, 2. Separatabdruck 35. 1. 2) I. m. 33. I. 3) Tischler i. m 35. (i7.
