Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

NÉPVÁNDORLÁS KORA. 115 gony s a tenger szellője által lengetett fátyol (velum). Aphroditének már ez a fölfogása is aránylag késő kompoziczió s a hol így találjuk, rende­sen a habok fölött lebegő delphin hátán ül ; velumát enyhe szellők len­getik s gyakran Ámorral enyeleg. ') Legkorábban a Kr. e. V-ik század második feléből származó vasakon fordul elő, de e kor a görög művészet­nek már végét jelenti. Inkább a ró­mai — mondjuk inkább alexandriai — epocha kezdetén válik Aphrodite vizi istennővé, mikor is a delphin állandó attribútumává lesz. 2) A Statuariusunk rendelkezésére álló tér azonban egy magas, keskeny oszlop aránylag keskeny talapzattal, nem volt alkalmas ennek az alacsony és széles kompozicziónak elhelyezé­sére. Neki magasabb és keskenyebb figura kellett, a Nereid-Aphroditétől pedig konvenezióból megválni nem akart. (Ë csoport, úgy látszik, állandó kedvencz ékítése a császárkori topo­soknak. E féle csoportok ékítik a polgárdi ezüst tripost, a somodorit pedig Aphrodite-fejek.) Ennélfogva választotta a fürdőbe lépő Aphrodite típusát, mely nemcsak a térigények­nek felelt meg, hanem a császárkor mezítelen Aphroditéjének is. Ennek a típusnak hires példánya a Praxiteles-féle knidosi Aphrodite, ez azonban a maga egyszerű nemes­ségében sokkal keskenyebb alkotás, semhogy kielégíthette volna szobrá­szunk igényeit, épen azért a gondo­latnál egyebet se vett át, hanem ahoz a csoporthoz fordult, melynek leghíresebb, bár nem legjobb, képvi­selője a milôi Venus. Erről a sokfélekép átformált cso­portról Furtwaengler mutatta ki,3) hogy alapját egy Skopastól származó alkotás képezte, mely leglényegesebb i) 2 Furtwaengler: Collection Sabowroíí II. k. 23. Pl. LXXVI. Faustina Junior érmein látjuk a velumot oly alkalmazásban, mint szobrunkon. (Kr. u. 141-ben halt meg.) Coh. II. 14. 15. V. ö. még Worlidge : Gems Nr. 22. 3) Furtwaengler : Meisterwerke der griechischen Plastik 512—519. 64.

Next

/
Thumbnails
Contents