Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya fekvése és kiterjedése
86 BARANYA FAUNÁJA. két faja ismeretes nálunk, mint házi állat : a magyar fehér és a svajczi tarka, vagy vörös ökör. Előbbit alsó Baranyában, leginkább a Dráva mentén tenyésztik ; utóbbit a megye hegyes vidékein. Áttérve a madarakra (Aves) az orvmadarakkal, a bagolyfélékkel (Strigidae) kezdjük ismertetésünket. Baranyában a következő fajok ismeretesek : a gyöngybagoly, vagy lángbagoly (Strix flammea). Romokban és tornyokban fészkel. Erdei bagoly (Strix aluco). Igen közönséges. Az erdőkben fára rakja fészkét. Erdei füles bagoly (Otus vulgaris). Nádi füles bagoly (Otus brachiotus). Északi madár, nálunk csak őszszel és télen található. Nagy füles bagoly, vagy uhu (Bubo maximus). Frigyes főher- czeg bellyei kastélyában van egy pár kitömött példány. Ezeket az uradalom erdeiben lőtték. Nálunk igen ritka. Kis füles kuvik (Epbialtes Scops). Hóbagoly (Nictea scandica). Baranyába csak mint ritka vendég látogat el. Kuvik, vagy halálmadár (Athene noctua). Erről a madárról az általánosan elterjedt babonás hiedelmet a baranyai nép is tartja. Törpe kuvik (Glaucidium passerinum). Szórványosan fordul elő. Sólyomfélék (Falconideae). Kis-sólyom (Falco regulus). Csak télen látható nálunk. Feldegg-sólyom (F. Feldeggi). A Duna és Dráva mentén az erdőkben él. Télen lehuzódik délre. Vándor sólyom (F. peregrinus). Télre jön hozzánk. A legközönségesebb a hosszú szárnyú sólyom (F. sub- buteo) és a torony-vércse (F. tinnunculus). A sárga körmü vércse (Tinnunculus cenchris) már ritkább. Gyakori a fehér réti héja (Strigiceps cyaneus), a fakó réti héja (Strigiceps pallidus) és a vörlienyes réti héja (Circus rufus). A közönséges karvaly (Falco nisus) az egész megyében el van terjedve. Ismerik mindenütt. Ugyanilyen közönséges orvmadár az astur palumbarius. A vörös kánya (Milvus regalis) előfordul ugyan, de ritkán. Az egerésző ölyv (Buteo vulgaris) igen közönséges. A parlagi sas (Aquilia imperialis) Baranyában csakis a Duna mellett levő erdőkben található. A kigyász sas (A. chrisaetus). A ritkább jelenségek közé tartozik. Fő ismertető jelei: vaskos, bagolyszerü feje, nagy, világos sárga szeme, hófehér melle, barna háta, bosszú, erős kék szinü lába, mely azt a hatást teszi, mintha kigyóbőrrel volna bevonva. Hosszú, széles szárnya van és közepes széles farka. Ismeretes még a halász-sas (Pandion haliaetos), mely költ is nálunk. A Duna melletti erdőségek mélyén él. A fakó keselyű (Vultur fulvus) legfölebb úgy téved hozzánk. Rendes otthona nincs nálunk. A réti sas (Halaetus albicillus) a Duna és a Dráva szögleteiben elterjedő erdőségekben él és fészkel. Rezső, boldogult trónörökösünk, Brehm Alfréd hírneves német természettudóssal 1878-ban vadászott a Baranyában fészkelő réti sasokra s igen szép példányokat ejtett zsákmányul a keskendi erdőben. A bellyei kastély múzeumában gyönyörű példányok láthatók kitömve. Brehm, a mi réti sasunkról, igen érdekesen irt „Az északi sarktól az egyenlítőig“ czim alatt megjelent munkájában. A találó jellemzést a következőkben adjuk : „Ezt a vakmerő, erős, bár nemtelen ragadozó madarat ismertem én régtől fogva, mert Norvégiában s Lapplandban, vala
