Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
652 KÖZGAZDASÁG. Papanek említi, hogy némely baranyai lakónak a XVIII. században annyi lova, ökre, tehene, sertése, juha volt, hogy egy tömegben a végét alig lehetett látni. Az állatkereskedésben a sertéskereskedés foglalta el az első helyet főleg ama szerencsés körülmény folytán, hogy a szlavonországi sertéskereskedelem iránya a baranyaihoz csatlakozva, Pest és Bécs felé megyénkén keresztül s innét a Duna jobb partján vonult el. Kedvező kihatással volt továbbá kereskedelmi forgalmunkra, hogy Pécs város lakosainak a sz. kir. városok sorába emelő oklevélben a hid-, vám- és egyéb illeték fizetése alól az egész országban való fölmentése újra biztosíttatott s hogy Pécsen kívül mind több község nyert országos és hetivásár tartására jogot s így több alkalom kínálkozott a kereskedelmi forgalmi szükséglet kielégítésére. E század első tizedeiben már kiviteli kereskedelmünk is jelentékeny, melynek főczikkei gabona, szarvasmarha, sertés, gyapjú nagyrészt Mohácson keresztül Ausztriába és a déli tartományokba, bor Kanizsán át Stájerországba, fazekasáruk, liszt, papiros a déli tartományokba exportáltattak. A belkereskedés tárgyai voltak e kívül : gubacs, gyümölcs-pálinka, rongy, nyersbőr s később a kőszén. Az egyre élénkülő kereskedést főleg a nagyszámú fuvarosok közvetítették, kik a legtávolabb vidékre is elszegődtek. Legnevezetesebb volt a Pécsről Kanizsa, Bécs, Zágráb, Sopron, Szeged és Temesvár felé irányult áruszállítás. A vizi-uti forgalomnak Mohács volt a központja, hol a 40-es években Fényes Elek szerint nyersterménynyel közel 300 hajó rakodott meg évenként. Mohács különben ez időben 6 országos vásárjával az első sertés-kereskedelmi piacz volt megyénkben, s fa-, gabona- és marha-kereskedése is magas fokon állott. Fényes Elek a Pécs és Mohács közti áruszállítás mennyiségét hiteles adatok alapján évenkint 3V2 ezer bécsi mázsára teszi, Haas pedig Pécsnek kereskedelmi forgalmát 2XA millió pfrtra becsüli. Pécs és Mohács Dárda mellett mint fölemlítésre méltó kereskedő városok Siklós és Pécs- várad emelkedtek ki a többi községek közül. Vasutak megyénkben, a 7 mértföld hosszú mohács-pécsi vasútat kivéve, későn épültek. A gyors és olcsó közlekedési utak igy kereskedőinknek nem állván rendelkezésükre, a tengelyen való szállítással a kereskedelem növekvő szükségletét nem tudták oly mérvben kielégíteni, mint azt már a kiépült vasutak, túl a Dunán, különösen a déli vasutak által érintett megyékben lakó kereskedőknek módjukban állott. A gyors közlekedési eszközök hiánya volt az oka, hogy kereskedelmünk pangásnak indult. A soproni iparkamara 1860/2-ik évi jelentésében fölemlíti, hogy Pécs a szükségelt közlekedési eszközök hiínyában élénkebb kereskedelmi forgalomra nem számíthat. Pécset egyedül a Kanizsával való összeköttetés emelhetné. A pécs-barcsi vasút megnyíltával egyetlen, a megyét Mohácstól kezdve keresztül szelő vasutunk volt még csupán, s hogy kereskedelmünk mennyire igénybe vette e közlekedési vonalat, mutatja, miszerint a teheráruforgalomban 1880-ban s előbb is a mohácspécsi és pécs-barcsi vasútvonalak az összes hazai vasutak közt az első
