Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya közgazdasága

022

KÖZGAZDASÁG.

A kőfaragó-ipar megyénkben megmunkálásra bőségesen talál anyagot, ez iparosaink azonban nincsenek eléggé foglalkoztatva, mert az épületekhez használt lépcsőköveket az építő-mesterek többnyire Nabresinából készen hozatják s kőfaragóink jobbára csak homokkő-lépcsők és sírkeresztek készítésére szorítkozhatnak. Tavaly az egész megyében 20 önálló kőfaragó volt.

A malomkő-készítés a vizi-malmok eltűnése folytán szünőfélben van.

Üveget megyénk területén jelenleg nem gyártanak. Üveghutánk volt 1805-ben Ó- és Újbányán, mely azonban 1820-ban már nem működött ; a 30-as években Hosszú-Hetényben volt egy üveggyár, melynek 1856-ban való megszűnését, az olcsó kőszenet akkor még nem használhatván, a fa drágasága okozta.

Az üveges-iparnak, mint tulajdonképeni iparnak, az egész megyében 15 képviselője van, ezek túlnyomó része azonban edény-kereskedéssel foglalkozik, úgy annyira, hogy Pécsett is kizárólag üveges-iparos csak 1 van. Ez iparág ma már átment — mondhatni — egészen az edénykereskedők és vándoripar üzemkörébe.

»

ZBör-ipar.

Túl a Dunán Baranya-, Sopron- és Tolnamegyében van a bőripar legerősebben képviselve s az összes népesség O'IO—OT5°/o- át teszik a bőriparosok, míg a többi megyék alacsonyabb °/(,-kal szerepelnek. A bőripar régi idő óta virágzó iparág volt Baranyában, különösen pedig a megyei székhelyen, honnét 1720-ban az u. n. óhitiiek végképen kiüzetvén, templomukat bőrgyárrá alakították át. E bőrgyár azóta folyvást üzemben van s jelenleg is Erreth A. tímár birtokában 20—25 munkást foglalkoztatva, kitűnő minőségű gyártmányai kiterjedt vidéken ismeretesek s a legjobb üzletmenetnek örvend.

Tímáraink híresek voltak már a múlt században — a pozsonyi és pécsi tímárok az egész országban az első helyre sorakoztak — sa megyénkben előállított bőrárúk a legjelesebb e nemű gyártmányok közé tartoznak ma is, mert 1ímár-iparosnink nagy buzgósággal igyekeznek a bőrgyártás terén fölmerült újabb vívmányokról tudomást szerezni s azt foganatba venni. Noha igaz -az is, hogy tímáraink, kik még a 40-es években csak Pécsett 11-en voltak, a 80-as évektől kezdve számbelileg megfogytak, főleg a bőrgyárak részéről is szokásba vett utaztatás s a bőrgyártásban tett nagy technikai haladás folytán a bőrgyárak túltermelése miatt. Jelenleg számuk az egész megyében csak 13-ra rúg. Két nagy termőképességgel biró pécsi bőrgyárunk azonban a számbeli megfogyást a termelt bőrárúknak úgy mennyiségére, mint minőségére nézve a gyártás fokozatos emelése által bőven pótolja. Kisebb tímárainknak, kik még három évtizeddel ezelőtt kedvező viszonyok közt voltak, e számbeli apadása tovább tart s az ósdi kikészítési eljáráshoz való ragaszkodásuk természetes következményeként tapasztalható rossz üzletmenet ez iparág tanulásától mindenkit visszatart;