Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
616 KÖZGAZDASÁG. megmérésére, megvizsgálására és átvételére egy külön e czélra berendezett helyiség. Az eddig gyártott edények alakjai 4190 drbra, a díszités rajzai 2190 drbra rúgnak; porczellán-czikkekből van 600 minta, terrakotta- és majolikaépítészeti minta 1450, kályha-minta 150, chamottekő-minta 300. A gyártmányokból egy-egy példány a gyári múzeumban és raktárakban van elhelyezve, melyek, valamint a gyár is, minden héten szerdán az idegenek által megtekinthetők. Nyersanyagot földolgoztak az 1893-ik évben 32.700 mmázsát, melyből 18.300 mmázsa a pécsi agyagbányából került ki, 14.400 mmázsát pedig az ország különféle vidékeiről hoztak. A Zsolnay-gyár gépfölszerelése jelenleg a következő : 3 gőzgép, (60, 15 és 150 lóerejü), 12 porczellán- és fayence-, 6 majolika- és terakotta- (közte egy kettős), 7 kőanyag- és progranit-égető (közte 5 kettős), 2 kőagyagcső-, 17 muffel-, 1 zománczolvasztó-, 1 gázkemencze; 22 agyag- iszapoló-készülék és medencze, 2 zúzómű (4—4 vályúval), 1 desintegrator, 1 ramasseur, 1 fogas agyagtörő, 1 hengeres agyagzúzó, 4 kavaró-, 2 cserép- és kőzúzó-dob, 3 chamotte-zúzógép, 5 agyagszűrő és sajtoló, 7 agyaggyúró és kavaró, 3 frictios-sajtoló, 1 agyagcső-sajtoló, 4 kézi-sajtoló, 1 pater noster-féle agyagszárító, 6 árúfölhúzó-gép, 1 cserép- és kőzúzó, 18 máz-őrlő-malom, 8 szivattyú, 1 közönséges és 1 akkumulátoros hidraulikus sajtoló-gép keramitlap sajtolására, 120 fazekas-korong, 12 festékőrlő- dob, 7 festékdörzsölő-üvegkorong, 4 csiszoló-gép, 1 vaseszterga-pad. A munkások száma 700, közte mintegy 100 nő. A Zsolnay-gyárban a munkások még egy évtizeddel ezelőtt is kevés kivétellel külföldiek voltak, kiváltképen a rajzolókat, mintázókat és korongolókat kellett hozatni, mivel ily hazai erő nem állott rendelkezésre. 1886-ban Zsolnay egy agyag- ipar-iskolát állított föl, melynek állami fölügyelet alatt födözi ma is fön- tartási költségét s hol jobbára a munkások gyermekei nyernek kiképzést. A hazai erőkből képezett így Zsolnay maga számára gyári munkásokat s oly szerencsés eredménynyel, hogy míg 1883-ban a munkások 2/3-a még külföldi volt, ma a munkások majdnem kizárólag magyarországiak s jobbára a gyárban nyerték a kiképeztetést. A nyers-anyagot Zsolnay belföldről szerzi be s egyik kiváló érdeme az, hogy fáradhatlan és költséges kísérletei utján — több mint 300 hazai agyag-mintát vizsgált meg és próbált ki — sikerült a porczellán-gyártás- hoz hazai nyersanyagot kellően elkészíteni s ez által a csehországi kaolint mellőzni. A gyár hírnevét a világpiaczokon megállapított díszfayence-ok mellett kitűnő minőségben, ritka műizléssel és egyre nagyobbodó terjedelemben készítenek finomabb építő-anyagokat, mint : kemény terrakotta, színes építő-majolika és burkolat-lemezeket, a mi mellett 1891-ik év óta tág tér nyílt a közönséges építészeti díszítések gyártásának is. Az első műépítészeti díszítményt majolikából a vasmegyei Máriafalván állította föl Zsolnay, Steindl Imre műegyetemi tanár tervei szerént: egy góthstílü oltárt,szószéket
