Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 593 A társulat által termelt szén három fajra oszlik: 1. Legjobb fűtő- szén, mely I. osztályú mozdonyszénnek neveztetik és osztályozott koczka-, dió- és daraszén egyenletes keverékéből áll. E szénfajnak átlag 6 5—7‘5- szörös tényleges vizelgőzölési képessége van. 2. II. osztályú fütő-, vagy mozdonyszén, mely osztályozott, keményebb és szemcsés alkatú porszénből áll. E szénfaj igen keresett és átlag 5‘5—6'5-szörös tényleges vizel- gőzölést mutat föl. 3. Legjobb tapadó kovácsszén kovács-tüzelésre. A fütőértéket tekintve, 100 klgr. keményfa, egyenértékű 42‘1 klgr. I. osztályú, vagy 45-6 II. osztályú szénnel. A pécs-kerületbeli szénnek elméleti átlagos fűtőért éke Fleck H. dr. elemzése szerént 7181 caloria. A vegyi tulajdonságot tekintve a pécsi szén hamutartalom tekintetében a középtiszta kőszénhez tartozik ; a hamutartolom 6—25% közt váltakozik. A pécsi szén viztartalma igen csekély s 05—3.o% közt ingadozik; a kéntartalom nagyon változó s többnyire alig haladja meg az 1%-t, közép koksz tartalma 84'50°/o s megközelíti a jeles angol Cardiff-szenet, közép bitumen tartalma 15.50%. A pécsi szén fajsúlya 1'3—1'6 között ingadozik s bársonyfekete színe és zsíros fénye van. Egy métermázsa kőszén a befektetett tőke kamatjaival együtt került 1890. évben 15 krba, melyből 7 kr. munkabérekre, 1 kr. fára, 2 kr. szállításra, 2 kr. kezelésre és 3 kr. a tőke kamatjaira esik. A kazán- és szobafütésre szolgáló szén ára a bányánál métermázsánként 50—70 kr. közt váltakozik. Munkás-viszonyok. Mikor a társulat a bányáit megnyitotta, jobbára idegen munkásokra volt utalva, kik részben Magyarország fölső részéből, részint Cseh- és Morvaországból jöttek. Ma a munkások % része belföldi s utánuk legnagyobb számmal vannak képviselve a csehek és morvák (11%), vendek (7%), szlávok és ausztriai németek (3—3%), e kívül vannak külföldi németek, olaszok, szerbek, lengyelek és horvátok. 1867-ben, tehát a bánya-megnyitás után a 14-ik évben a munkások száma 923 volt ; az 1880. évben, mikor a budapesti piaczot a pécsi kőszén meghódította, a munkások száma 2538-ról 2753-ra emelkedett. Jelenleg van 2863 főnyi munkás alkalmazva. A belföldi munkások nagyrésze német anyanyelvű. A magyar nyelvi oktatás azonban két évvel ezelőtt a társulati iskolában elrendeltetvén, a bányamunkásoknál nem sok idő múlva a magyar nyelv fog túlsúlyra emelkedni. A legtöbb munkás családot alapít ; a nőtlen munkások a családosoknál laknak és ezektől kapják rendszerént az élelmezést. A bánya-munkások legnagyobb része 8 óráig, kisebb része, mert az üzem-viszonyok másképen nem engedik, 12 óráig dolgozik pihenővel; a fölszini munkások a pihenő óra leszámításával 11—12 óráig dolgoznak. A munkák legnagyobb részben szakmánybán adatnak ki. A szerződött bányászok átlagos napi bére 1 frt 38 kr. volt 1894. évben s egy-egy bányamunkás évi átlagos jövedelme 350 frt 16 krt tett. Fejenként 8 órai munkaidőben átlag 6.3 q szenet aknáztak ki s egy munkás egy évben átlag I717‘i q szenet termelt. 38
