Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 579 élelmükre leölt, részint a vadászatokon elejtett állatok bőréből, melyeknek kikészítésével s a testhez illesztésével foglalkozó tímárokat, szűcsöket, vargákat stb. kétségen kívül Ázsiából hozták, saját iparosaik készítették s az előkelők mentéjét nemcsak nyesttel, czobolylyal, hanem aranynyal és ezüsttel is díszítették. Pécs s ezzel együtt a mai Baranyamegye területe a honfoglalás harmadik évében, 889-ben került a magyarok birtokába s így megyénkben a X-ik szazad elején a ruházati ipar különféle ágai, különösen a tímár- és varga-ipar, mely a későbbi századokban s jelenleg is kiváló iparágat képez, ügyes mesterek által lehetett képviselve, mert a földolgozásra alkalmas s a magyarok Ízlésének megfelelő bőrt szolgáltató állatok az akkori nagy erdőségekben itt bőven voltak találhatók s a magyarok bőrkikészí- tési eljárásához szükséges eszközök se hiányoztak. A vezérek idejében, ha e korból adataink nincsenek is, bizonyára csak tökéletesbedtek s nagyobb terjedelmet nyertek ez iparágak megyénk területén, a melyekhez az itt már nagyban űzött szőllőművelés következtében a kádár-ipar méltán sorakozott. Lassanként mindamaz iparágak életre keltek, melyeket a megyénkben akkor föltalálható nyers-anyag foglalkoztatni képes volt. Szent-Istvánnak a pécsváradi szent Benedek-rendi apátság 1015-ben kelt alapító-levelében a föld- és szőllőműveseken kívül előszámláltatnak még : 10 kovács, 6 bodnár, 12 esztergályos, 9 sütő, 9 szakács, 3 fazekas, 6 viaszgyertyaöntő, 5 aranyműves, 8 szekérgyártó, 4 molnár, 12 méhész és 50 halász. Hogy e kézművesek az időbeli általános ipari fejlettségnek megfelelő kiváló szakértelemmel űzték iparukat s már a kereskedelem számára is termeltek, kitűnik az idézett oklevélből, mely szerónt szent- István a pécsváradi apátságnak 29 misemondó ruhát, 14 alsó öltönyt, 60 kappát, 27 oltár- és 4 székterítőt, 50 albát, 10 oltárszőnyeget, 11 kely- het, 4 edényt, 3 ezüst szekrényt stb. ajándékozott ; de kitünhetik abból is, hogy szent-István bizonyára a legjelesebb iparosokat adta az apátságnak. Iparunk fejlődése a megkezdett úton, ha a német háborúval elfoglalt Endre alatt némi föntakadást szenvedett is, fokozatosan s a növekedő igények által megkövetelt formában és terjedelemben haladt előre. I. Bélának az ipar és kereskedésre jótékonyan kiható intézkedései megyénkben is megtermették egészséges gyümölcseiket. A monostorok által, minő volt a pécsi és pécsváradi, sokat nyert az ipar. Ez egyházi intézetek fönhatóságá alatt a mesteremberek nagyobb, sokan közülök teljes szabadságot élveztek. E monostorokból a mesterségeket tökéletesítő ismeretek is szivárogtak ki a nép közé, melyek az iparosok számbeli gyarapodását, a kézművesség föllendülését idézték elő. Legnagyobb hatást gyakorolt azonban az iparra ama kiskereskedés, melyet a városokban a már mindenütt föltalálható vásárokon űztek, hol a mezei nép termesztvényeit árúba bocsátá s helyettük gazdasági műveket, ruhaneműket és az akkori ipar által szolgáltatni képes czikkeket szerzett. Ilyen vásárok már I. Béla utáni időben a pécsváradi apátsághoz tartozó helységekben és Pécsett is hetenként 37*
