Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 573 A kisebb pontyok szívesen maradnak az ártérben, annyira szívesen, hogy közülük nagy árvíz után milliók mennek tönkre. A csukák, kárászok, nyálkáshalak, valamint sok faja a fehérhalnak is szívesen maradnak az ártérben s ezek szolgáltatják az őszi és tavaszi halászat javarészét. Késő őszszel és tavaszszal óriási mennyiségű apró ponty tartózkodik a Hullóban. Hogy ezek mit keresnek ott, vagy hogy miért választják e helyet, azt nem tudjuk. Néha oly sűrűn vannak egymás mellett, hogy az evező érezhetőleg megakad bennük. Nem hiszszük, hogy sokat mondunk, ha azt állítjuk, hogy a Duna Hal-szárítás a bellyei uradalomban. egész területén, Pozsonytól Zimonyig nincs halterület, mely a Duna halállományára nézve oly fontos volna, mint a kopácsi ártér. Nemcsak nagysága, hanem halászati területének minősége által is a baranyai halászat mérvadó tényező a hazai Dunán és annak mellékén. A ki száraz időszakban az egész ártéren legeltet, nagyon hamar tönkre teheti az egész nádterületet s a halászat a nyári hónapokban a legnagyobb veszteséggel folyhat. A kár nem abban rejlik, hogy löbb halat halásznak ki s ez a többlet csak a haltulajdonos pillanatnyi javára esik, hanem abban, hogy a halak és pedig a legértékesebb halak elriadnak, sőt lassanként állandóan elidegenednek és ezek petéiket ott rakják le, hol a hely a fiatalok növekedésére talán kevésbé alkalmas.
