Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
568 KÖZGAZDASÁG. vannak összeszorítva (természetesen, ha a vízállás megengedi), de a nádashelyeken való legeltetés következtében a nád nagyon hamar eltűnik, a rónaság kopár lesz és áradáskor egyhangúságánál fogva a halaknak kevésbé kellemes tartózkodási helyet nyújt. A síkság nádasának elpusztulásával az erdő keletkezésének alapföltétele is meg van s az erdő fejlődni kezd, ha tavaszkor nagy árvizek vannak s ha ezek a fűz- és nyárfamagok kirepülése előtt leapadnak és sűrű iszapföltöltést hagynak hátra. Ha az ilyen helyet nem legeltetik le, úgy őszszel az erdőnek már egy 30—40 cm. magasságú nyoma van és ha a következő évben magasabb és hosszabb ideig tartó áradás nincs, úgy az erdőnek megmaradása biztosítva ^an, ellenkező esetben azonban az erdő tönkre megy. Ha a fiatal erdő sűrűségét és arányosságát elő akarjuk mozdítani, úgy csatornákat kell ásni és ezek által a vizet az elzárt medenczékből és tavakból levezetni, mert ellenkező esetben az emelkedő viz az erdőnek gyenge nyomait elpusztítja. Ez a mesterséges vizlevezetés azonban nem szolgál a halászatnak előnyére, mert hirtelen nagyobb területeket foszt meg vizétől. További, a halászatra nézve káros kulturmunkák a hajózás és a gyorsabb vízlefolyás czéljából készült folyamszabályozások, továbbá keresz- tülvágások, a partoknak kővel való megerősítése, a folyamba beleesett törzsek kihúzása stb. A folyamban fekvő nagy fatörzseknek könnyebb eltávolítása czéljából dynamittal való szétrepesztése a legnagyobb mértékben káros a halászatra. A hajóút törvényileg rendelt tisztántartása s a dobogók és törőbelyek, melyek a fák vizbedölését megakadályozzák, azért károsak a halászatra, mert általuk, valamint a vízben lévő fatörzsek eltávolítása által a halak téli nyugvóhelyét elrontják, eltekintve attól, hogy mennyi bal pusztul el, vagy sebesül meg a robbantásoknál. Káros végül a halaknak az élénk gőzhajóközlekedéssel járó nyugtalanítása. A halászat ama hely szerént, a hol űzik: folyami és ártéri halászatra oszbk. Az elsőnél főképen a következő eszközök használatosak: kerítő-háló, nagy és kicsi, húzóháló, varsa, tapogató, ollóháló, vizahorog és merítőháló. Érdekes a toknak a vizahoroggal való halászása és mivel ez csak kevesek előtt ismeretes, fölemlítjük néhány szóval. A viza-horog a folyam fenekére rakott horgokból áll, melyek egy meglehetősen erős fonálhoz 70—80 cm. hosszú zsinórokkal vannak megerősítve. A készüléket kövek tartják lenn a fenéken. Az erős horoghegyen nincs csalétek, hanem az egy darab nyárfakéreggel, mely mintegy 10 cm. hosszú zsinórral a horoghoz van erősítve, a folyamban úszik. A viz ellenében úszó vizák és tokok, táplálékot keresve, hegyes orrukkal a folyam medrét föltúrják, mely alkalommal természetesen farkukat fölemelik és élénken ide-oda mozgatják; ilyenkor a horog bőrükbe és a fark húsába fúródik s ők ezen, hacsak kiszabadulni nem tudnak, függve maradnak.
