Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
464 ÉPÍTKEZÉS BARANYÁBAN. rejt magában, mely fölött a szentély, vagy presbitérium, a papság részére elkülönített hely terül el. Kívül a templom négy sarkán egy-egy izmos négyszögü torony emelkedik ; a melyek közt a templom hosszában észak és dél felől egy sor kápolna bővíti ki a templomot. Az ilyen alaprajzú egyházat a kápolnák nélkül, mert ezek eredetileg nem tartoznak a templomhoz, bazilikának szokás nevezni. Eredetileg Athénben épültek ilyen alaprajzú nagy csarnokok, melyekben váltó- és börzeüzleteket s lakomákat is tartottak. A görög köztársaságot kormányzó második főtisztviselő, archon basileüs, ki a vallás, örökösödés és igazságszolgáltatás ügyét vezette, szintén ebben a csarnokban tartotta üléseit ; ennek falaira és oszlopaira Írták föl a törvényeket is, azért bisileios stoa — királyi nevet kapott. A későbbi keresztény bazilikának neve és főbb vonásaiban alaprajza minden esetre innen ered, habár a bazilika-stilus Rómában fejlett ki. A római fórumi bazilika hosszúkás négyszögü épület, melyben egy középső, födött tért oszlopos folyosó, vagy félfedelü csarnok futott kereken. A bírói emelvény a közepén állott. Az őskeresztények jó sokáig magánházakban tartották istentiszteletüket, később az említett bazilika nevű csarnokokban s végre ezek mintájára emelték saját templomaikat is. A pécsi székesegyháznál a sarokra épített négy torony, Henszlmann vélekedése szerént, magyar építési sajátság, mely egészen elüt a külföldi román-izlésü templomok tornyainak elhelyezésétől. A szent István székes- fejérvári bazilikájának fölásása folytán sikerült Henszlmannak valószínűvé tenni, hogy a zalamegyei Szalaváron és Feleken egykor létezett római castrumok erődítési rendszere, t. i. a váracska négy sarkán alkalmazott négy torony előképül szolgálhatott a szent István bazilikájának. Ez a monumentális templom pedig előképe lehetett minden későbbi nagyszabású Árpádkori templomunknak, első sorban a pécsi székesegyháznak is. Henszlmann öt ilyen négytornyu magyar egyházat ismertet, u. m. a székesfej érvárit, a pécsit, az esztergomi szent Adalbert templomot, szent László nagyváradi egyházát s a vasmegyei Martiáncz nevű falucska régi templomát. De ezek közül csak a pécsinek tornyai szöknek ki teljesen a templom testéből, a többinél beleolvadt két mellékhajóba. Ezeknél tehát az erődítési czél nem olyan határozott, mint a pécsinél. Ennek okát Henszlmann abban leli, hogy a pécsi négy torony nemcsak a templomot, hanem a várost is védte. A mai templom külsején három oldal jöhet tekintetbe, mert a negyedik, az északi, mivel a templom fekvésénél fogva a szem elől födve van, egyszerű külsőt nyert. A nyugati homlokzat nemes egyszerűsége, érthető világos fölosztása és harmonikus egységével hat. A három hajó közös homlokzatát ötíves árkád alkotja, melyek a kaput, a két mellékhajó egy-egy ablakát és három medaillonban szent Péter, szent István és Mór Pécs második püspökének mellképeit foglalják magukban. Ezen fölül csinos kis törpe galléria fut végig s az egészből büszkén kiemelkedik a főhajó négy nagy ablakkal áttört és hat árkád-ívvel metszett
