Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. 445 A pécsi főreáliskolában 4 osztályt végzett s mint 13 éves fiú, Tirolba ment a fafaragókhoz s Grödner-Thalban három évet töltött. A pécsi kereskedelmi és iparkamara 300 frtos ösztöndíjat adott neki ; ezzel Budapestre utazott s az iparművészeti iskolába lépett. 1891 óta a bécsi császári művészakadémiának a növendéke és a világhírű Zumbus mellett mintáz- gatja szobrait. 1895-ben őfölsége által alapított ösztöndíjakból 430 forintot kapott. 1893-ban, már mint 19 éves ifjú részt vett egy díszes női mellszoborral a budapesti műtárlaton. Szobrai közül említést érdemel „Vak Béla“ — „Adám és Éva.“ Zsolnay Vilmos világhírű majolika-gyárában állandóan alkalmaz festőket, szobrászokat, a kik közül többen le is telepednek Pécsett, hogy itt rendes otthont, családi tűzhelyet alapítsanak. Kaldewey Kelemen rajzoló és festő, a ki hosszabb ideig volt a gyárban, később önállóan kereste meg kenyerét s művészileg kezelt ecsetjével maradandó becsű emlékeket hagyott maga után. ü festette meg Kardos Kálmán főispán hidasdi otthonát s ünnepélyes főispáni beiktatását. A 80-as évek vége felé sorvadásba esett s rövid idő múlva meghalt. A szobrászok közül említést érdemel Klein, ki remek dolgokat produkált s Nagy Mihály, a ki több, mint hét évet töltött városunkban s 1896-ban Kossuth szobrával vonta magára a műbarátok figyelmét. Színészet. Hogy mióta van Baranyában színészet, erre határozott feleletet nem adhatunk ; de hogy már a század elején rendes, szervezett színtársulatok tartottak Pécsett előadásokat, erre levéltári bizonyítékaink vannak. 1817- ben Pécs város tanácsa Király József püspökhöz folyamodott s arra kérte, hogy engedné meg, miszerént a mai lyceumi templomot, mely akkor oltár és templomi dísz nélkül, teljesen üresen állott : szinielőadásokra fölhasználhassák. A püspök a kérelmet elutasította. 1821-ből már szinlap- jaink is vannak. 1834-ben Trabert nevű festő tett lépéseket a fölsőbb hatóságoknál egy Pécsett létesítendő színház iránt. Az volt a terve, hogy a jelenlegi színháztól keletre fekvő ház helyén, a hol a Dominikánusok félben lévő temploma állott, alakíttassék át színházzá. Ebből a tervből se lett semmi. A szinielőadásokat 1840-ig magán házakban tartották. Rendes színháza Pécsnek nem volt. 1839-ben a polgári kaszinó, mely jómódú német nyárspolgárokból állott, arra határozta el magát, hogy a kaszinó udvarán színházat épít. Ez a kaszinó ott volt, a hol jelenleg a kir. tábla épülete áll. Tőszomszédja a város plébánia épülete volt, a „Nádor“ fölött. A mint ez a „Bürgerliche Gesellschaft“ benyújtotta kérelmét a város tanácsához, néhai Trixler István „kebelbeli háztulajdonos“, a jelenleg is meglévő „Hattyu“-épület akkori tulajdonosa, szintén kedvet kapott színházépítésre s azzal argumentált a város tanácsa előtt, hogy ő magyar színházat épít.
