Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

440

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

Fesztetits Imre gróf özvegye, a művészet terén való kiképeztetési szándékét méltányolván, nemcsak buzdította, de segélyezte is. Bátorítólag hatott kedélyére ama nem remélt kitüntetés, a melyben az által részesült, hogy a bécsi cs. kir. képzőművészeti akadémia tanárai, névszerént Kuppelwieser Endre és Damhauser, valamint Petter Antal akad. igazgató, őt, előmutatott festményei alapján, mindjárt az antik-osztályba vették föl. Ez kevés ifjúnak jutott osztályrészül, mert ide már csak azok juthattak, a kik kellő gyakorlottsággal bírtak és tökéletesen rajzoltak. Kuppelwieser is a hírneves Ranftl műtermeiben tanult s csakhamar keresett arczképfestővé vált. 1841-ben elveszítette atyját, maga pedig nagyfokú szemgyúladást kapott. Ennek következtében más pályát kellett választania. Kincstári hivatalnok lett s e mellett szorgalmasan festegetett. Nevezetesebb képei közül való Ormos Zsigmond, volt temesi főispán arczképe, a magyar szabadság hajnalát jelképező allegorikus festmény. Nagyobb képei Syrmium- ban, Új-Zalánkeménen és Szlavóniában, Weliskovczén vannak. A pécsi fogház kápolnájában lévő „Krisztus az olajfák hegyén“ szintén tőle való. Sok másolatot is készített Tizián, Coreggio és Van Dyk után. Megfestette Zrínyi Miklóst és legutóbb Draskovics grófot, B arany avár megye egykori főispánját. E képét Baranyavármegye közönségének ajándékozta.

Mücke Ferencz, József, született Zalamegyében. A festészeti akadémiát Bécsben végezte. Tanulmányai befejezése után Zágrábba ment, hol Strossmayer diakovári püspök megbízásából tiz képet festett. E képek tárgya a horvátok történetéből van merítve. Mind a tizet sokszorosították s Szlavóniában és Horvátországban terjesztették. Minden valamirevaló horvát házban föltalálhatok Mücke képei. A 60-as évek végén Pécsre jött s itt le is telepedett. Első pécsi festménye Anker kanonok arczképe volt, melylyel nagy föltünést keltett s a mely után számos megrendeléssel halmozták el. Igen sok oltárképet festett. A lyceumi templom falképeit is ő festette. Genre-képei közül „Éva“ és a „Napszámos“ kiválók. Rendkívül munkás festő volt, állandóan dolgozott s képeit szerencsésen el is adogatta. 1879-ben egy nagy oltárképen dolgozott s a hágcsóról leesett. Az esés következtében valami belső baja támadhatott ; mert ettől kezdve folytonosan betegeskedett s még az évben meg is halt. Leánya, férjezett Jakabfyné még pár évig Pécsett maradt s igen szép olajfestményekkel gazdagította a pécsi műbarátok képgyűjteményét.

Irinyi Sándor, a pécsi főreáliskola rajztanára, született Esztáron, Biharmegyében, 1840. január 27 -én. Már mint gyermek elhagyta a szülői házat, hogy a debreczeni kollégiumba léphessen. Tanulmányait kitűnő sikerrel végezve, ideális hajlamainál fogva nem követte atyja tanácsát, ki őt pappá szerette volna nevelni, hanem elment Pestre, hol magát kizárólag a műfestésre adta. Két év múlva Nagyváradon, Debreczenben, majd meg Nagy-Szalontán, mint arczképfestő működött. De ámbiczióját ez sem elégítette ki, hanem mint 22 éves ifjú, egyedül saját erejére támaszkodva, a nürnbergi festőakadémiára ment. Itt folytatta tanulmányait 1862- és 1863-ban Kaulbach és Schlotthauer vezetése alatt; de visszatérvén hazá-