Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
378 TANÜGY. gimnáziumokkal, továbbá a latin nyelvből teendő pótló érettségi vizsgálat segélyével megnyitja a reáliskola növendékei előtt az egyetem minden fakultását, az egy theologiát kivéve, melyben a görög nyelv ismerete is szükséges. Még jobban előmozdította a reáliskolák ügyét a közoktatási miniszternek 1887-ben kezdeményezett amaz intézkedése, melylyel magába a reáliskolába is behozta a latin nyelvnek, mint rendkívüli tárgynak tanítását s így lehetővé tette, hogy a jogi és orvosi pályára szándékozó ifjak már reáliskolai tanulókorukban rendszeresen és ingyen előkészülhessenek az említett pótló érettségi vizsgálatra. 1896-ban fényes millenniumi ünnepélyt rendezett az intézet tanári kara a tanulóifjúság közreműködésével. Jelenleg Dischka Győző igazgató vezetése mellett a következő tanárok és hitoktatók működnek ez intézetnél : Hekinger István, dr. Kálmán Miksa, Kis József, Kosztka György, Körösi Henrik, Maksay Zsigmond, Mike Géza, Paulay Ödön, Péter János, Requinyi Géza, Skoff Ferencz,' Gallovich János, Simon Béla, Hirn Lajos, Asztalos József, Árnhold Nándor, Zsámár Lajos, Rathmann Román, dr. Perls Ármin, Bolyarits Szvetozár, Jeskó Lajos és Simácsek Alajos énektánitó. Közép-kereskedelmi magániskola. Á pécsi nyilvános, három osztályú középkereskedelmi iskolát 1875- ben Porges Ede alapította s annak három osztályát a minisztérium által kiadott szervezeti szabályok értelmében fokozatosan léptette életbe. Az intézet az előirt szabályoknak megfelelően szerveztetvén, a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter által 1875-ben nyilvános joggal Hibáztatott föl, minélfogva e kereskedelmi iskola a hazai összes fölsőbb kereskedelmi iskolákkal egy rangban van. Nehéz, küzdelmes viszonyok közt kezdte meg az iskola működését. A tanulók száma kezdetben oly csekély volt, hogy az iskoladíjakból befolyt összeg nemcsak, hogy nem födözte az aránylag tetemes kiadásokat, hanem a fönttartási költségek az intézet tulajdonosának megtakarított magán- ■ vagyonát is fölemésztették. Az iskola 6 tanulóval kezdte meg működését s e szám a 90-es évekig csak nagyon lassan emelkedett. így volt ez iskolának 1877-ben 15, 1880-ban 22, 1885-ben 25, 1890-ben 45 tanulója s a legutóbbi iskola-évben a tanulók száma már meghaladta a 90-et. A szép eredmény, melyet az iskola tulajdonosa szívós kitartása, minden anyagi támogatás nélkül kizárólag a tulajdonos áldozatkészsége és kiváló szakértelme, nemes buzgólkodása folytán a kereskedelmi fölső oktatás terén elért, úgy a kormány, mint az illetékes hatóságok, érdekkörök részéről több Ízben el lön ismerve s méltán, mert az intézet tulajdonosának köszönhető, hogy olyan nagy kereskedelmi góczponton, mint
