Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

Visszatérve ezek után az intézet történetének vázolására, fontos mozzanat ama változás, mely az oktatás nyelvében beállt. Ugyanis az 1860. évi november 22-én kelt kanczellári leirat visszaállitja az iskolákban a magyar nyelv használatát és így a pécsi reáliskolában is az 1861/62. iskolaévben már a magyar nyelven folyt a tanítás, kivéve a szabadkézi rajzot, melynek tanára osztrák származású lévén, kezdetben egy szót se tudott magyarul és csak később, a 70-es évek felé tanulta meg némikép nyelvünket.

Ez intézkedést kiegészítőleg 1862-ben a fölügyeletben is változás állott be s az eddigi csász. kir. iskola-tanácsosok helyébe magyar származású kerületi főigazgatók léptek s többé mi sem gátolta a reáliskolát, hogy a nemzeti érzület melegágyai lettek.

Az intézet csendesen, de biztosan fejlődött, mindinkább tért hódítva s körébe gyűjtve a városi és megyei lakosság értelmes középosztályának fiait, a mint ezt világosan bizonyítják a következő statisztikai számok. Már föntállása első éveiben 4Ö tanuló látogatta az iskolát s e szám állandóan növekedett, úgy, hogy pl. az 1862/63. tanévben már 158, az 1865/66. évben 213 s az 1869/70. évben 232 tanuló iratkozott be, daezára, hogy az intézet még csak 3 osztályú alreáliskola volt.

Egész természetes tehát, hogy mikor az alkotmány visszaállításával s az önálló magyar minisztérium kineveztetésével minden téren a munkásság föllendült, közóhajjá vált ama már régebben nyilvánult törekvés, az eddigi városi alreáliskolát állami jelleggel teljes főreáliskolává fejleszteni. Az akkori viszonyok kedveztek e törekvésnek és egy évi alkudozások után 1870. évi julius havában létrejött az állam és Pécs városa közt ama szerződés, mely alapját vetette a mai állami főreáliskolának. E szerződés értelmében Pécs város hatósága arra kötelezi magát, hogy az iskolát alkalmas épülettel ellátja, azt saját költségén jó karban tartja, gondoskodik a fütő-anyagról s első fölszereléséhez egyszersmindenkorra 2000 írttal, állandó fönttartásához pedig évi 400 frttal hozzájárul. Viszont a közoktatási kormány az intézetet állami kezelésbe veszi, azt a többi főreáliskolákhoz hasonlóan szervezi, az igazgatót s a tanárokat önmaga kinevezi és fizeti, föntartván azonban a városnak ama jogát, hogy négy tanári szék betöltésénél őt illesse a hármas kijelölés joga.

E szerződés alapján az 1870/71. iskolaévvel az állami főreáliskola megkezdte pályafutását s megnyilt a 4-dik és fokozatosan az 5. és 6. osztály. Ekkor megkezdődött a rohamos fejlődés s nemcsak a város és megyéből, hanem távol vidékekről is idesereglett az ifjúság s a népesedés oly nagy volt, hogy évről-évre több párhuzamos osztályt kellett nyitni. A tanulók száma 232-ről az 1870/71. tanévben 325-re, az 1871/72. évben 445-re s az 1872/73. évben 523-ra emelkedett. Ez 126'Yo növekedés, a mi úgyszólván páratlan az intézetek történetében. 1869/70. iskolaévben megnyílt az első párhuzamos osztály s az 1873/74. iskolaévben ezek száma már ötre növekedett olyképen, hogy még a 4-ik osztályt is párhuzamosítani kellett s az első osztályhoz nem egy, hanem két (B. és C.) párhuzamost kellett állítani.