Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

374

T A N Ü G Y.

ideiglenes — otthont. Mikor később, t. i. az 1870—71. iskolaévben a már időközben államivá lett intézetben megnyilt a negyedik osztály s a jelentkező tanulók nagy száma miatt párhuzamos osztályokat is kellett nyitni, a városi hatóság ideiglenesen úgy segített a bajon, hogy a malom-uteza egyik magánházában, körülbelül 10—12 pcrcznyi távolságban az anyaintézettől, bérelt egynéhány szobát s oda helyezte az új osztályokat, nagy kárára a fegyelmezés és tanítás egyöntetűségének.

Belátta ez állapot tarthatatlanságát maga a városi tanács is s megvette a reáliskola hunyady-utczai épületének tőszomszédságában levő izraelita népiskolát s összekötvén a két épületet, megint ideiglenes otthont adott a mindinkább növekedő intézetnek. Tiz évig szorongott itt az ifjúság sötét, szűk, részben nedves termekben; a szertárak is gyarapodtak ugyan, de a drága szereket sem czélszerüen fölállítani, sem a romlástól, pusztulástól megóvni nem lehetett; csínról, szépészeti kellékekről szó se lehetett, mikor még a hygienia legelemibb követelményeinek se lehetett eleget tenni.

Végre 1881/82. iskolaév alatt beállottá fordulat s hosszú tervezgetés után fölépült a mostani reáliskola és pedig a réginek helyén olyképen, hogy a zárdaépületet egészen lerombolták s az építés alapjából indult, az izraelita népiskola épületét pedig lényeges javítások s átalakítások segélyével az új szárnynyal összekapcsolták s összhangzatba hozták. Tény az, hogy a régi állapotokkal szemben az új épület nagy javulást jelez, az iskolatermek elég tágasak, elég könnyen szellőztethctők és teljes szárazuk, a szertárak tágas, kényelmes helyiségeket kaptak, de megmaradt az épületnek két sarkalatos hibája, melyeket orvosolni lehetetlen, t. i. először az, hogy az intézetnek nincs saját tornahelyisége, hanem kénytelen az 5—6 pereznyi távolban fekvő városi tornacsarnokot használni, a mi különösen téli, vagy esős időben igen alkalmatlan és koczkára teszi a tornatanítás kedvező hatását; a második hiba pedig az, hogy a folyosók keskenyek és részben nem elég világosak, úgy hogy nappal is gáznak kell égnie. Különösen érezhető a hátrány esős időben, mikor a tanulók az órák közti szünetekben nem mehetnek le az udvarra, a keskeny folyosóban pedig alig tudnak mozogni.

Igaz ugyan, hogy mikor az épület átalakítása tervbe vétetett, a tanulók száma mélyen a 300 alatt maradt s így e hiány nem volt annyira érezhető, mint ma, mikor az ifjúság száma 450-re emelkedett.

Időközben az osztályok száma — párhuzamos osztályok nyitása következtében — 8-ról 11-re emelkedett s ekkor kitűnt, hogy az iskolatermek száma nem elegendő s pótló építkezésre lesz szükség. A városi hatóság teljes készséggel eleget tett fölvállalt kötelezettségének s a Zrinyi-utczára eső, magában véve igen tetszetős toldalék-épülettel segített a bajon, de ennek következtében az iskola most kettő helyett három épület összefor- rasztásából áll, a mi nagyon nehezíti a tanulók áttekintését, illetőleg a megkívánt szigorú fegyelemnek fönttartását.