Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
T A N Û G Y. 365 kath. hivő lelkének megmentéséért koczkáztatták ; a tudományok terjesztésére nem nyílt alkalmuk. Azonban Pécs 1686-ban alig szabadult meg a törököktől, a jezsuiták azonnal összekapcsolták a lelkészkedést a tanítással. Prentaller és Bitévi, kiket a török uralom utolsó éveiben — a hagyomány szerént — jutalmul azért, hogy a basa leányát meggyógyították, a városban megtűrtek, a rend és egyesek áltál segélyezve, telket vásároltak s a helyen, hol most a belvárosi elemi iskola áll, szerény hajlékot emeltek, mely lakhelyül és iskolául szolgált. De csakhamar szűk lett ez épület tanároknak, tanulóknak ; megfelelő épület emeléséről gondoskodtak tehát. Széchényi György gróf, esztergomi érsek sietett segítségükre. A rendház és kollégium emelésére 50.000 frtnyi alapítványt tett, melyet I. Lipót 1699-ben megerősített és 1702-ben Görcsöny falu adományozásával gazdagított. Megvolt tehát az alap a társház és kollégium emelésére, mégis csak 1724-ben foghattak hozzá az építéshez és 1732-ben adhatták át rendeltetésének. Az alig föléledett Pécs csakhamar ismét a sír szélére jutott. Majd a kuruezok sarczolták meg, majd a császáriak zsoldjában lévő ráczok törtek a városra s hallatlan kegyetlenséggel gyilkoltak, raboltak, romboltak, gyújtogattak. A jezsuiták háza és temploma nem égett ugyan le, de a vad düh teljesen lerombolta és kifosztotta. A rendtagok közül három életét vesztette, a többi sebektől borítva ménekült Szigetbe. Mindent újra kellett tehát kezdeniük. Valóban a tisztelet és csodálat érzelmeivel kell adóznunk — írja Ágh Timót dr. — a rend lelki nagysága, kitartása és buzgalma iránt, mikor látjuk, hogy ily csapások után, a helybeli püspök Nesselrode erőszakoskodásai daczára, — ki mig élt, ha az építést nem is, de azt meg tudta akadályozni, hogy az új rendház és kollégium két emeletes legyen —• megteremtik a tudomány e mai napig fönálló díszes csarnokát és mellette még újjáalkotják, földíszítik az Isten tiszteletére a török mecsetet is. A rendház és kollégium a város főterén fekvő kétemeletes díszes épület, mely a templommal egy merész íven nyugvó folyosó által volt összekötve. Ez épületben nyertek lakást a tanárok és helyezték el a kezdetben 4, később 6 osztályú gimnáziumot. 1773-ban a jezsuita rendet eltörülték. Templomait, iskoláit és birtokait lefoglalták, a rendtagok különféle egyházmegyébe léptek s mint lelkészek, vagy tanárok nyertek alkalmazást. Pécsett a gimnázium három évig még az ő vezetésük alatt maradt, de az 1776/7-iki iskolai évtől kezdve alig találunk a tanári karban egy- kettőt közülük. Az 1776/7-iki évben Pécs főigazgatói kerület központja lett; a gimnázium kir. főgimnázium czímet nyert s állami kezelés alá jutott, a tanárokat Pécs szab. kir. város „Procerum suffragio“ választották, de a király erősítette meg. Ez évben a főigazgató Niczki Kristóf gróf, ki azonban nem Pécsett, hanem Sopronban lakott. Az igazgató Faicser
