Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya fekvése és kiterjedése
BARANYA GEOLÓGIÁJA. 29 északnyugatról lösz-hullámos fensik által a villányi magasabb hegységgel van összefüggésben. Északnyugati alját a Karasicza folyócska mossa, mely részint a Mecsekhegységben, a Zengő aljában és részint a fazekas- boda-mórágyi hegyvonulatban Rácz-Mecske és Feked környékén ered és Batinánál a Dunába ömlik. Folyásának alsó részében oly közel jár a baán-batinai hagységhez, hogy Baranyavártól kezdve az alsikon vezetett utat Darázsnál fel kellett vezetni a hegységre, minthogy a Karasicza vize egészen a hegy tövébe vájta magát. A tetőn terjedelmes lősz-alkotta fensik van ; az út a tetőről ismét leereszkedik ; de keletnek s visz egy mély vágásban, melynek lőszoldalai egész 14 méter meredek falakat képeznek. A hegység északnyugati oldala meredekebb partokkal bir, holott délkeleti oldala lassan ereszkedik fensík- szerű, lőszfödte lejtővel a Duna és Dráva völgyei felé, mely fensik Yörösmarton, Csúzán, Herczeg-Szőllősön, Keskenden át és tovább terrasz- szerű lejtfokkal végződik a Duna és Dráva áradásos lapálya felé. A hatalmas vastagságban lőszfödte hegyvonulat alapkőzete a felső mediterránhoz tartozó „Lajtaíl-mész, durva homok és fehér márgából áll, mely rétegeket a bazalt több helyen, nevezetesen Baán környékén áttörte. A vulkánikus eruptióval járó bazalt-tuffa és breccia, különösen Batinánál a „Leányvár“ hegyoldalában és folytatólag a Duna medrében található a szívós bazalt-pallagonit-breccia. Végre a fazekas-bodai-mórágyi hegyláncz tulajdonképen geogra- fiailag alig észrevehetőleg létezik, s így a legjobb földrajzi térképeken sincs feltiinőleg jelezve, minthogy nevezett hegylánczolat alig domborodik ki a körülötte elterülő dombvidékből ; geológiailag azonban e hegylánczolat feltűnően létezik és annyiban nagy fontossággal bir, mert a. fazekasbodai- mórágyi hegylánczolatban Baranyamegye tulajdonképeni alaphegysége van képviselve gránitok és phyIlitek által. A fazekasbodai-mórágyi hegyláncz, melyben a gránitok főtömege foglaltatik, mégis eltér a környezetétől magassága és dombjainak alakja által. Míg a lánczolatot környező dombvidék alacsonyabb és a legkülönbözőbb alakokat mutatja, addig e hegyláncz magasabb dombjai majdnem kivétel nélkül egy csonka kúp typikus alakjával bírnak; oldalai meredekek és termőföld hiányában vagy egészen kopárak, vagy pedig törpe fákkal és bokrokkal benőttek, a mint azt a feked-fazekasbodai völgyben nagyon jól lehet megfigyelni, míg a tetejükön harmadkori képződésekkel, de még inkább lősz által be vannak fedve és buja növényzetet, termékeny szántóföldeket, vagy szőllőket viselnek magukon. E hegyláncz a nyugatra fekvő kisebb és eltérő alakú domboktól a feked-fazekasbodai völgy által élesen választatik el és a legtanulságosabb feltárásokat mutatja, míg délkelet felé lassan a síkságba átmegyen, csak itt-ott egyes kisebb- nagyobb feltárásokkal bírván, melyeknek megvizsgálását azonban a gránit gyakori mély elmálása és darává való szétbomlása nagyon megnehezíti, sőt gyakran lehetetlenné teszi. A legtanulságosabb és legszebb feltárások a következő helyeken találhatók : Fazekasboda mellett a Kékesd felé
