Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
320 TAN ÚGY. Falusi iskoláinkban a miniszteri, vagy az ez alapon készült egyházmegyei hatóság által kiadott tanítási torvet a körülményekhez képest a legtöbb helyen földolgozzák. A mely iskolákban a tanítás eredménye ki nem elégítő, ott a tanulók számában, a tanítási terv bő anyagában, az iskolák többnyelvűségében s azok hiányos fölszerelésében, a tanulók nagyobb mérvű mulasztásaiban, a tanítók öregségében és ebből folyó törődöttségükben és képtelenségükben keresendő és található az akadály. Legtöbb helyen egy tanító oktat 4, sőt 6 osztályt s így a falusi osztatlan iskolák eredménye nem is lehet olyan, mint a városi osztott iskolákban, a hol minden osztálynak meg van a maga tanítója. Ebből kifolyólag nagyon természetes, hogy a falusi iskolákban az általános eredmény úgy nevelési, mint tanítási szempontból nem lehet teljesen megfelelő. Sok falusi iskolában tanítják ugyan a reál-tanítási tárgyakat is, de a fősúlyt természetesen az irás, olvasás és számolás tanítására fektetik. A tanítási nyelv az iskolák fölállításakor mindig a községbeli lakosok anyanyelvéhez alkalmazkodott. A magyar törvényhozás az 1879-ik XVIII. t.-cz. megalkotásával a magyar nyelv tanítását a haza összes, bárminemű nyilvános népiskoláiban elrendelte és megállapította amaz átmeneti intézkedéseket, melyek mellett ezentúl oly tanító, a ki a magyar nyelvet nem beszéli, népiskolákban egyáltalában nem alkalmazható. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek az 1885. május 28-án 20301. sz. a. kelt rendelete alapján mindama tanítók, kik a magyar nyelvet szóban és Írásban nem bírják és e nyelvet tanítani nem képesek, egyszerűen elmozdítandók. Míg csak rövid évtizeddel ezelőtt a magyar nyelv tárgyában az iskola várakozáshoz képest a kellő eredményt és előrehaladást nem tudta fölmutatni, ma már Baranyában úgy a német, mint szláv ajkú községekben — leszámítva egy-két gör. kel. jellegű iskolát, melyeknek tanítói legnagyobb részt nem képesítettek — mindenütt nagyban és elég szép eredménynyel magyarosítanak tanítóink. Sok német ajkú községben szokásban van, hogy a szülők magyar falúba küldik gyermekeiket cserébe, hogy ott a magyar nyelvet elsajátítsák. A hitoktatással az illető felekezetek lelkészei foglalkoznak, de az olyan községben, hol nincs pap, maga a tanító tanítja a vallástant is. Az iskolák egyetemleges hatása a községek lakosainak anyagi, értelmi és hazafias állapotára nézve, azok gyarapodását, haladását és a magyar nemzeti szellem szilárdítását eredményezi. Gyakran tapasztaljuk, hogy a jobbmódú falusi ember is készséggel küldi gyermekét a középiskolába s büszke arra, ha fiát úrnak nevelheti. A tanítványok száma a községi lakósok számától függvén, a régi állapotokhoz mérten a lakósok szaporodásával folyton emelkedik. Ha mégis tapasztaljuk, hogy sok községben az iskolások száma nincs arányban a lakósok számával, ennek okát részben az 1878. évi népoktatási törvény ide vonatkozó részének lanyha végrehajtásában s másrészt az utóbbi években megyénkben is több helyen járványszerüleg föllépett dipli- teritisz- és egyéb gyermekbetegségekben, nemkülönben az Ormányságban,
