Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
T A N U G Y. 315 tésekből, hogy itt-ott düledező félben volt az iskolaépület, hogy pl. egy helyen a pásztorokkal együtt egy fedél alatt lakott a tanító, némely községben meg az iskola piszkos és egészségtelen volt. Ez időben a megyében 221 kath. iskola, 271 tanító volt 15493 tanítványnyal. A reformátusoknak Nagy-Harsányban igen csinos, tágas iskolájuk volt, hol az 1844—45-iki tanítási évben egy rektor és két tanító alatt 93 növendék nyert oktatást. Baranyában minden eklézsiának volt iskolája, melyekben nem kevésbbé mozdították elő a népnevelést, mire ama körülmény is jótékony befolyással volt, hogy a megyében csaknem minden 300 református lakót számláló faluban rendes lelkipásztor élt, a ki többnyire iskolatanító is volt. A 60 anya- gyülekezetet és 29.514 lelket számláló /eJsó'-baranyai egyházvidéken 2413 gyermek járt iskolába, de többnyire csak télen át. A 14 anyagyülekezetet és 11.578 lelket számláló a/só-baranyai egyházvidékben az iskolások száma 1296. Iskolatanítóval ellátott evang. gyülekezet volt 17. A két anya- és 17 fiókkerületben 19 rendes és egy segédtanító oktatta az 1203 növendéket. A nem-egyesült görögök (szerbek) iskolái a lehető legrosszabb állapotban voltak. A zsidók nálunk is különös gondot fordítottak arra, hogy gyermekeik írni, olvasni és számolni megtanuljanak. Még a szegényebb sorsú zsidó is tartott házitanítót. Mily nagy gondot fordítottak megyénk főpásztorai minden időben a népiskolákra és tanítókra, fényes adatok eléggé bizonyítják. Már Klimó püspök (1751—1777) a megye kebelében számos helyen a serdülő nemzedék tanítása végett iskolákat építtetett, a szegény iskolamesterek és tanulók fölsegélyezésére pedig a püspöki uradalomban volt papiros-malom egész jövedelmét átengedte. (E malom Pécsett a Tettye-utcza északkeleti végén állott s 1895-ben bontották le.) A nagy Szepesy (1828—1838) több helyen templomot és iskolát alapított. Ha pedig azt akarnék egyenként kimutatni, hogy Scitovszky János (1838—1849) mily atyai gondossággal ápolta ez ' intézeteket, úgy a megye térképét kellene kezünkbe venni és kérdezni, hogy melyik népiskola nem érezte jóltevő keze áldását, hol nem javított, ösztönzött s pénzbeli segítséggel hol nem serkentett ? Hazaszerte tudva van e részbeni bőkezűsége és páratlan buzgalma ; ezrekre mennek, miket . e czélra évenként áldozott. Szabadságharczunk lezajlásáig tart a népiskolák történetének az a korszaka, mely a sok küzdelem s ennek czéljai folytán előállított rendszerváltozás következtében magán viseli, ha nem is a hanyatlásnak jellegét, de minden esetre a felekezeti érdekek legyezgetését és azok érvényesülésének elősegítését. A magyar szabadságharcz lezajlása után nem zárkózhatott el a bécsi kormány a kor követelményeitől és pártolta, előmozdította az iskolák fölállítását, aránylag czélszerüen szervezte, fejlesztette is azokat, annál is inkább, mert tudta, hogy az iskola a legalkalmasabb hely, honnan a nemzeti szellemet elnyomhatja s az elnémetesítést legsikeresebben terjesztheti. A tanítás főiránya úgy a közép, mint az elemi iskolákban természetesen német volt.
