Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
T a n ii g y. Baranya népoktatása. nemzeti közművelődés roppant nagy organizmusában a tanügy a leglényegesebb tényező. Mind az, a mi ez ügyben történik, kihat a társadalom minden rétegére, az egész nemzetre. Az iskolák az országban kezdetben csak az egyház szolgálatában állottak, mint a templom előcsarnoka, a melyben a helybeli lelkészek, vagy szerzetesek élőszóval leginkább vallási dolgokat, imádságot, templomi éneket, legfölebb még kis olvasást és számolást tanítottak országos terv és egyöntetűség nélkül ; a tanítás terjedelmét és fokát a tanító buzgósága határozta meg. Hogyan és mennyire lehetett elterjedve Baranya-megyében az oktatás és tanítás az 1000-dik év előtt, semmi adataink sincsenek. Talán a rómaiak alatt tétettek arra nézve hiányos kísérletek, de azok is oly szűk körre szorítvák, mikép haladásnak, illetőleg tudomány-szerzésnek alig nevezhetők. Valószínű, hogy megyénkben már Szent-István alatt keletkeztek iskolák és kezdettek fejledezni a tudományos műveltség csirái, mert kétséget se szenved, miszerint a nagy király nemcsak a székesegyházak mellett, hanem minden monostorban állított iskolákat, nagylelkűen biztosítván azok fönnállását. Mint másutt, úgy megyénk területén is u. n. plébániai tanodák (fáréi iskolák) állíttattak föl, hol szerzetesek és zárdák, apáczák és szent életű remeték egyedül a tanítás előmozdítására törekedtek. Ha azonban e tanodák léteztek, több mint valószínű, hogy azok a törökök betörése alatt, vagy uralmuk elterjedésével végkép megszűntek, mit bizonyít Istvánffy, kinek állítása szerént az iskolákra az 1552-ik év utolszor virradt föl. Hogy ez időben akár az állam, akár a társadalom a nép oktatásáról és neveléséről gondoskodott volna, semmiféle adataink sincsenek. A XIV. század elején hazánkban már számosabb nevelő és tudományos intézetnek kellett lenni, mit abból következtetünk, hogy 1332—35- ben, egyéb megyéket nem érintve, a pécsi püspöki megyében 400 plébániánál több volt.
